Várakozás

Lassan elrepül a nyár!

Vége a forróságnak, a szabadságnak, a nyár hangulatának.
Vajon mi fér bele még e néhány augusztusi napba?

Vajon mivel készülhetünk fel legjobban a fárasztó, munkás időszakra, a próbatételekre, feladataink végzésére?

Bárcsak új erővel, hittel, lelkesedéssel tehetnénk mindent.
Hogy szebb legyen a világ, hogy jobb legyen minden!

E szép, zsindelyes buszmegálló arra emlékeztet, hogy jó az Úrra bízni sorunkat.

Balra Hollóháza felé vezet az út. valamikor sok-sok ember dolgozott a hollóházi porcelángyárban. Mára a gyár is csaknem múzeum.

Jobbra Füzér, ahol a vár hajdan biztonságot, oltalmat jelentett. Ez nem tér vissza többé. Ma látványosság csupán.



Itt az útelágazásnál megállva árnyas hűst nyújt e kis építmény. Hogy a vándor elgondolkozzék. Merre is menjen tovább?
Miközben gondolkozik, megnyílik egy harmadik út is. Jézus Krisztus mondta: Én vagyok az út, az igazság és az élet...
Ez az út elvezet a várhoz, az ERŐS VÁR-hoz, aki körülzár, oltalmaz. Az Úr az én erősségem.
Elvezet annak felismerésére is, hogy a mi kincsünk cserépedényben van. A kincs, az érték biztonságban van, holott porladó, elomló cserép zárja körül. S ha egyszer lefoszlik róla, meglátja az Istent. Színről-színre.
Ma, holnap, holnapután döntenem, döntenünk kell. Minden nap új döntéseket kell meghoznunk. Merre megyünk, mit teszünk.
Egy kis elcsendesedés az árnyékban sokat segíthet.
Minden nap!