RETTEGÕ

RETTEGÕ
"Mi lesz velem? Mit tegyek? Halálos beteg vagyok? Elkárhozom!!!? Nem szeret senki sem? Félek, jaj...!"...
... sorolhatnánk - s nem lenne vége szörnyû állapotunk felidézésének. Valóban ilyen lenne az élet? Rettegnünk kellene mindig, mindentõl, mindenkitõl?
Vajon a Biblia milyen tanácsot ad ebben a kérdésben?
1. Isten az embernek adja az állatvilág feletti uralmat, így az állatok része a rettegés: " És féljen és rettegjen tőletek a földnek minden állatja és az égnek minden madara: minden a mi nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott;" (1 Mózes 9:2)
2. Az emberek között is privilegizált helyzetbe hozza a saját népét, a NÉPET, a választottakat. Ha a helyükön vannak, akkor: " Nem állhat meg senki előttetek; azt míveli az Úr, a ti Istenetek, hogy féljenek és rettegjenek titeket az egész föld színén, a melyre rátapostok, a mint megmondotta néktek." (5Mózes 11:25)
3. Egyetlen dolog rettentheti a hívõket, akiknek Jézus Krisztus urukká lett, s ez a BÛN. Ezzel "rettenetes dolog az Élõ Isten kezébe esni!" (Zsid 10,31)

Kell-e, szabad-e tehát rettegnünk?
Testünk biztonsága bármilyen körülmények között élünk is, csekély. A civilizációt nem, vagy alig ismerõk körében a természet erõi, s a vadállatok okoznak "állandó" rettegést. Nincsenek gondosan zárható ajtóik, biztonságos lakásuk, így állandó készenlétben vannak a védekezésre. Nem alhatnak mélyen, nyugodtan,... De vajon mi, akik a modern zárak, a kiváló riasztórendszerek között, vadaktól távol élünk, nyugodtak vagyunk-e? Nincsenek-e meg a saját rettegnivalóink? Áldás-e a vagyonos élet, vagy szörnyû rettegések kútja? Igaz a zsoltáríró szava: "Ha az Úr nem õrzi a várost, hiába minden emberi õrködés!". Kedves olvasóm! A földi értékek vajon áldást jelentenek-e számodra? Tudsz-e örülni lakásodnak, hisz az Úrtól kaptad azt. Boldog vagy-e értékes tárgyaid között, örülsz-e hálaadással autódnak, nyaralódnak, bármi plusznak, amid van? Lehet, hogy az Úr sok dologgal áldott meg, s amit Õ adott, azt félted, amiatt rettegsz? A "van" kitermelte a maga pszichés betegségét is, a ajtózárási-elbizonytalanodást. Hányan rettegnek netán istentiszteleten is amiatt, hogy "nem felejtettem-e el bezárni a lakás, vagy a kocsiajtómat?". Nehogy kiraboljanak! És hull az Igemag, de hová?
Emberkapcsolataink is ugyanúgy telve lehetnek rettegéssel. Mit gondol rólam a másik? Mikor fecsegi ki közös titkunkat (bûnünket), vagy mikor sértõdik meg rám? "Homo homini lupus" ("Ember embernek a farkasa") tartja a régi latin mondás, s milyen igaz: vadak között élünk e földön. Ember ember ellen támad, a családban, a gyülekezetben, munkahelyen, s bárhol, ahol ember embert ér. Ugye, te nem okozol rettegést senkinek sem.
Emberlétünk is okozhat feszültségeket, rettegéseket. Félünk a holnaptól, félünk a betegségektõl, az egzisztenciális bizonytalanságtól, s ki tudja még, hogy mitõl. Miért?
"Ne rettegj, bármi sújt téged,
Isten gondol reád ..."
Esetleg éppen ettõl rettegsz?
Nos, lássuk mikor, miért kell rettegnünk, és milyen szempontból tilos ezt tennünk. Az Úr Jézusról ezt jegyzi fel Márk: "..kezdett rettegni, és gyötrõdni..." (Mk 14,33). Pál elmondja, hogy Korintusban "erõtlenség, félelem, és rettegés között jelent meg" (1Kor 2,3). Vannak tehát körülmények, amelyek okozhatnak ilyent? A teherhordozásnak, a megpróbáltatásoknak ezen a szintjén igen. Azonban mi, mai hívõ emberek kapaszkodjunk bele az Úr ígéretébe: "Mert olyanná leszel, mint a víz mellé ültetett fa ... nem retteg..." (Jer 17,8). Ha az Övé vagy, nincs mitõl félned. Kezében tartja apró életed, és fontos vagy számára. Garanciát vállalt erre a hetven-nyolcvan évedre, és örök életet is ígért. Ha szereted Istent, akkor minden, MINDEN javadat szolgálja. Eszerint semmitõl nem érdemes rettegni, hisz bármilyen úton is, de célbaérkezünk. Mégis a filippibelieket így figyelmezteti a nagy apostol: "...félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti üdvösségteket" (Fil 2,12) Ahogy a menyasszony "retteg"(?) fehér ruhájának esetleges beszennyezõdésétõl, és vigyáz rá nagy figyelemmel, hiszen tisztán akar oltár elé állni jegyesével, úgy kell mindnyájunknak õrizkedni a tisztátalanságtól. Igen, a bûntõl rettegj! Az Ördög hatalmát ne becsüld le, rettegj attól, hogy az övé lehetsz. Kerüld el minél messzebbre. Menekülj az Úrhoz. Õ vár rád, és nyugalmat kínál életed minden idejére.
Szabad-e rettegést okoznunk? Igen. Isten Igéje kifejezetten elõírja. Ahogy azt Mesterünk is tette, elõször az evangéliumot kell hirdetnünk minden népnek, s ha erre nem hallgatnak, Júdás apostol arra bátorít fel levele 23. versében: "Másokat pedig rettentéssel mentsetek meg, kiragadva õket a tûzbõl, és utálva még a ruhát is, amelyet a test beszennyezett!" Megszomorítani, megrettenteni a megtérés érdekében. Soha sem emberi ötletek szerint, hisz úgy értelmetlen feszültségeket okoznánk, hanem az Úr vezetése alapján. Õ ért a sebészkés használatához.
És végül. "Ó bízd magad a kegyelemre, hidd az számodra is elég!" Merülj bele az Úr áldó szeretetébe, fogadd el biztonságát, amelyet neked kínál, és élj Vele nyugodt, boldog életet.
Múlt, Jelen, Jövõ 1996.