Van erőnk mindenre?

Van erőnk mindenre?

"Mindenre van erőm a Krisztusban,
aki megerősít engem..." (Fil 4:13.)

A fenti kérdést sokan közömbösen olvassák, hitetlenkedve abban, hogy valamikor is igennel válaszolhatnának rá. Sokan alázatos hálaérzéssel mondják Pál apostollal együtt, hogy "...igen, van, ... a Krisztusban...!".
Vajon, kedves olvasó - te hogy állsz ezzel a kérdéssel? Életed harcai, terhei között mit mondhatsz el magadról?
Álljon elõttünk most Pál igei üzenete: "pa/nta i)sxu/w", vagyis mindenre (értsd ezalatt valóban a MINDENT - a testi és lelki létünket érõ összes hatást) erős vagyok, mindenre képes vagyok...
E kijelentést eddig bárki elmondja, hívõk-hitetlenek egyaránt. Sokan oly mértékû önbizalommal élnek, hogy saját erejükre, megalapozott egzisztenciájukra, felelõtlenségükre építve úgy vélik, hogy nem érheti õket semmi, mert mindent képesek megoldani (pénzükkel. kapcsolataikkal, erejükkel, vagy ravaszságukkal). Való igaz, hogy sok dolgon átsegíthetnek e lehetõségek, azonban nem MINDENen. Lehetsz hívõ, vagy hit nélkül élõ, ha ilyen bizodalmad van, ez eleve vesztésre van ítélve. Bármikor elvesztheted a pénzed, vagyonod egészét, kapcsolataid egyik napról a másikra megszűnhetnek, erőd-egészséged a másodperc töredéke alatt semmivé lehet, és bénán, kisemmizetten, barátok nélkül vajon mire lenne erőd? Semmire sem.
...mindenre erős/képes vagyok ABBAN AKI megerősít engem - írja az apostol, és e mondatban az önbizalom legkisebb üzenete sem található. Az üldöztetéseket, megpróbáltatásokat ismerõ, ezeket naponként hordozó, és ezekben győzedelmeskedő ember boldog bizonyságtétele, az önmagán való önzetlen túlmutatás. "ABBAN, AKI ERŐSSÉ TESZ" - a Krisztusban. Milyen fenséges hit ez, amely nem a benne megnyilvánuló erőket mutogatva emelkedik az emberek szemében, hanem Bemerítõ Jánosként éli: "Neki növekednie kell, nekem pedig alább szállnom!"(Jn 3:30).
Néhány pontban foglalkozzunk most azzal, hogy mi mindenben is van szükségünk Isten megerõsítõ kegyelmére, hogy el tudjuk mondani:
- Van erõm szakítani eddigi bûnös életvitelemmel. Amire nem voltam képes az Úr Jézus nélkül, azt vele képes vagyok megtenni. Szenvedélyeimtől megszabadít, megkötözöttségeimet feloldja, rossz szokásaim, erkölcstelen társaságom, kicsapongó életem undorral tölt el, és ÁLTALA megújul minden. Ki tudná ezt e csodálatos erő nélkül véghezvinni.
- Van erõm arra, hogy hûséges maradjak Szabadítómhoz. Kísértések tüzében élve is Övé maradok. Nem azért, mert olyan könnyû, vagy saját erõm oly nagy, hanem, mert õ termi bennem a hûség gyümölcsét, általa maradhatok az Õ biztonságában.
- Van erõm szeretni ellenségeimet. Azt, amit korábban elképzelni sem tudtam, vagy ha Bibliát ismerve saját akarásommal próbáltam is, és nem ment, most kegyelembõl képes vagyok rá.
- Van erõm szeretni az erõtleneket, gyengéket, bûnösöket. Korunkban is a bátraké, az erõszakosoké az elõrehaladás, a szánnivalókra, a tisztátalanokra, megvetnivalókra "senki sem ügyel". Ugye te már igen.
- Van erõm szolgálni Megváltómat! Tõle kaptam életet, erõt, egészséget, bûnbocsánatot, s ezt ha egész életem odaáldozom, sem tudom meghálálni. Hogyne próbálnék mindent megtenni hálából. S még ezt sem a saját erõmbõl, mert abból csak önzésre futja, magamnak gyûjteni, tartalékolni, és Õ ebben nem gyönyörködik, hanem az Õ segítségével. Hála Néki, hogy még ebben is segít!
- Van erõm krisztusi igába hajtani a fejem. A világ sajnál a hittel járó lemondásokért. Szánnivalónak látják a keresztyén életet, nekem pedig boldogan van erõm ebben élni, és csak azt látom, hogy hálámat így kifejezhetem Uram elõtt. Elõttem ment a kereszthordozásban, miért keresnék én könnyebb utat. Ha Õ ezen kellett, hogy végigmenjen, számomra is ez ad üdvösséget.
- Van erõm arra, hogy terhet hordozzak. Minden gondomat Õreá vethetem, hiszen segítségét ígérte. Bármi is legyen életemben: betegség, szegénység, szeretetlen családtagok, rossz szomszédok, munkanélküliség, vagy rossz munkahely, s úgy látom, hogy össze kell roskadnom, Krisztus megerõsít, és ezáltal van erõm erre is.
- Van erõm MINDENRE! Bármi is következzen. Ha visszaemlékezünk a megtett útra, úgy azt látjuk, hogy Istenünk csodálatosan sietett a segítségünkre mindig, amikor szükségünk volt rá. Nem ismerjük a jövõt. Lehet, hogy nagyon nehéz idõk következnek mindnyájunk, vagy némelyek életében. Üldöztetések, meghurcoltatások, mártírhalál - ki tudja mi jön? Vagy béke, és erkölcstelen, istentelen gazdagság, amely erősebb csábítás, mint a mártírhaláltól való félelem. MINDENRE!!! Jöjjön mindaz, amit Isten megenged, és nem félek, mert "...ha Isten velünk, akkor ki lehet ellenünk?" (Róm 8:31)
- Van erőm rábízni a jövőmet Jézusra! Õ mondta: "Ne aggódjatok a holnapotok felõl...!" Ha ezt kérte, segít megvalósítanom is. Nem kell pogány módra rettegnem, hanem a bele vetett bizodalomban élhetek boldogan, megelégedetten.
Tudjuk elmondani mindnyájan a mottó-igét: "Mindenre van erõm a Krisztusban, aki engem megerősít!"!
1995. október