Karácsony után...

...prédikációra készülök.
A krisztushimnusz az alapige.

"Annakokáért az az indulat legyen bennetek..."

Még az ünnep szépsége zsong a lelkemben. A "Csillagfényes éjszakán", a "Csendes éj" és sok más ének. A gyermekek szolgálata, a kórus éneke, a hangszerek hangja (Újpesten jócskán van belőlük).
Csodálatos ajándéka az Úrnak, hogy enged, hogy segít ünnepelni.
Elfogad bennünket.
Meglátogat.
Gyermekeink előadták Panov apó (Tolsztoj novellájának hőse) történetét. Várakozását, és annak beteljesedését - bár nem úgy történt, amint várta, de teljes lett az öröme.

Most, ma már új feladatunk van.
Karácsony örömhírének az alkalmazása.
Mert nagyszerű elméleti módon gondolkozni az ünnepről, de még csodálatosabb tettekre váltani azt.

Pál apostol szavai ezt hirdetik ma:

"5Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: 6mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, 7hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; 8megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. 9Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, 10hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké; 11és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére." (Filippi 2,5-11)

Karácsony után az Ünnepelt indulatát, lelkületét, lemondását, szolgálatkészségét nekünk kell hordoznunk.
Úgy, amint Ő tette.
Igen, egészen!
Ő sokkal nagyobb magaslatról érkezett közénk.
Nekünk tulajdonképpen alig kell lejjebb ereszkedni, ha meg akarjuk magunkat alázni. Megüresedni.
Hiszen alig van valamink, alig vagyunk valakik, szinte semmi...
Ezek a gondolatok járnak a fejemben.
Erről beszélni Karácsony III. napján.
Ezt megélni minden napon.
Ez a küldetésünk.

Adjon kegyelmet az Úr az IGE megcselekvéséhez!

Karácsony – hangulat?

Ha karácsony, akkor béke, szeretet, jó hangulat?
Előtte és utána bármi lehet?

Az ünnepre készülődve újra átgondolom életem sok régi karácsonyát. A szegényesebbnek látszó ünnepeket is a távolabbi múltban. Hallgatom harangzenekarunk CD-jét „HiFi”-minőségben, és visszahallom a sistergő „Szabad Európa Rádiót”, amint az állomáskeresőt tekergettük, hogy szenteste karácsonyi énekeket halljunk. Akkoriban a vasfüggönyön túlról ezeket küldték – köszöntésül. A megajándékozottakkal együtt sok ezren hallgattuk az üdvözleteket, pedig nem is nekünk szólt. Hallgattuk a híreket, hogy ezen az estén a fegyverropogások is elhallgattak…
Visszaemlékezem gyermekkorom gyülekezeti karácsonyaira, amikor a mátészalkai körzet kis gyülekezeteiben is felcsendült az „Öröm, öröm ó drága kedves hír……”.
Az a felelősségérzet jár át, hogy a mai gyermekek „emlékeznivalóját” most készítjük.
Mai karácsonyunk a holnap áldott erőforrása lehet. Az emlékezés örömét hozhatja el.
Gyermekeink számára 2009 is olyan év, amire majd visszaemlékeznek. Mondják majd 40-50-60 év múlva gyermekeiknek, unokáiknak, hogy mivel szolgáltak a gyülekezetben, mit hallottak a prédikációból, milyen volt az ének, a zene, és, hogy a legnagyobb ajándékot, az Úr Jézust itt megismerhették. Emlékeznek majd arra, hogy mit hallgattak a rádióban, mit néztek a TV-ben, milyen politikai, társadalmi helyzet volt, miről beszélgetett a család.
Ezen az ünnepen mindennek Róla kell szólnia, a mi számunkra! Hogy meghalljuk a jó hírt, az evangéliumot!
És ha valaki Vele, Jézus Krisztussal találkozik, annak egész élete áldott lesz, hiszen minden nap ünnep számára, amit az Úrral tölthet. És nem pusztán a hangulatot viszi tovább, hanem az Úr Jézussal járva szeretet, béke, öröm lesz a szívében és a környezetében.
Adjon Isten olyan áldott karácsonyt gyülekezetünkben is mindenkinek, ami továbbsegít az újesztendő boldog, eredményes megélésében!

Mészáros Kornél lelkipásztor
(Új Lant - 2009 karácsony)

Advent – Úrjövet!

A fákon még lebegnek aranysárga levelek, de reggelente köd árasztja el utcáinkat, és csatakosak vagyunk a mindent átható párától. Majd jönnek a deres reggelek, faggyal, hideggel, hóeséssel, jéggel.
Valami elmúlik, valami elmúlt.
Szomorkodhatnék, mert búcsúznunk kell a simogató napfénytől (acélos hideggel süt ezután), a madárdaltól (varjak károgása tölti be a levegőt), a tavasz, a nyár, az ősz szépségeitől. De hallgassunk csak bele, Ézsaiás próféta évezredekkel ezelőtt elmondott szavaiba: ”Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az ÚR dicsősége. Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az ÚR, dicsősége meglátszik rajtad.” És 60,1-2.
A távolból fölsejlik egy csillag fénye. Nőttön nő, beragyog mindent, átjárja az egész világot. Elkezdődött advent ünnepe. Napról napra csillagok, gyertyák gyúlnak, hogy karácsonyra egészen beragyogják a világot.
Az a célunk, hogy az emberszívekben is világosság ragyogjon fel. Ahogy közeledünk karácsony felé, szeretnénk egyre többet elmondani és meghallani az örömhírből, az evangéliumból. Hiszen megszületett, eljött közénk a világ Világossága, hogy életet, békességet, bűnbocsánatot, boldogságot hozzon. Jézus Krisztus születésének ünnepére készülődve kívánok sok boldogságot minden Olvasónak!
(Újpesti Napló)

Változások

Változások
Korunkban szinte minden megváltozik. A megszokott életvitel már a múlté.
Új utak épülnek – figyelnünk kell az útbaigazító táblákra, különben eltévedünk a megszokott úton is.
Új pénzérménk van – figyelni kell, nehogy a húszas helyett kétszázast adjunk oda.
Nyomtatványok kitöltésekor, ügyintézések során – egyre jobban kell figyelnünk, mert félrevezethetőek vagyunk!
Lelki életünk, hitünk környezete is jelentősen megváltozott – figyelnünk kell, különben eltévedünk!

Reformáció ünnepén jöjjetek, kérjünk az Úrtól éberséget, figyelmet, készséget és képességet észrevenni a jó utat, és felismerni a rosszat. Kérjünk erőt járni a jót, és ha kell, elhagyni a rosszat!
Nem járhatjuk a „megszokott” utakat!
Ha eltévedtünk, harcra van szükségünk az út korrekciójánál. A szabadulás érdekében minden erőt be kell vetnünk! Erősnek látszik az ellenfél, de a mi Segítőnk sokkal erősebb!
Emlékezzünk a hősökre. 1517-re, a reformáció bajnokaira. 1956-ra, a szabadságharc hőseire, áldozataira. Elődeink mindent vállaltak hitükért, szabadságukért, a változásért.

Álljunk meg az igazi Hős, Jézus Krisztus előtt!
Jöjjetek, nézzünk fel Jézusra, hitünk Fejedelmére!
Ő a mi Utunk, Életünk. Semmivel nem törődött, mindent vállalt értünk. Az emberiség megszabadítása ott, a golgotai kereszten történt. Bármilyen reformációi gondolataink is vannak, csak egy célunk lehet érvényes: „Vissza Jézus Krisztushoz, a Szabadítóhoz!”
Ő segít megváltozni és az úton járni. Az Ő juhai hallják a hangját, ismerik Őt, követik, nem tévednek el.
Ha a körülmények megtéveszteni akarnak – nincs hatalmuk felettünk.
Ha az ellenség megkötözni szándokozna – tehetetlen.

Deformálódott életünket hozzuk Urunk elé, hogy legyen általa megszentelt emlékezésünk ez ünnepen!

Mészáros Kornél