Nyugalomnap - így?

Nyugalomnap - így?

Vasárnap este megyünk haza családommal körzeti állomásunkról. Autónkban a hálaadónap áldott erejének öröme az úr. Gyermekeink boldogan csevegnek, feleségem beszélget velük, és is szeretettel szólók hátra, simogatom õket. Egyszóval idilli családi légkörben tartunk hazafelé.
Sötétedik. Pécs hosszú sugárútjára kanyarodom, majd hirtelen fékeznem kell, mert egy részeg ember lódul neki elõttünk. Kikerülöm, majd egy szomorú fejcsóválás után gyorsítok újra, s ekkor -talán az elõzõ ember barátja- ismét egy részeg ember van az úton. Folytathatnám a történetet az ötödikig.
Ennyi tönkremenőben levő élet. Ennyi felbomlásnak indult család. Ennyi torzuló emberarc. Ennyi megcsúfolása az EMBER nevének. Ennyi gúnyolódó mutogatás Jézus keresztje felé - "nem te tettél boldoggá".
Képzeletben néhányat hazakísérek elszorult szívvel. Mi lesz ma este otthon a családban? Jobb esetben lefekszik, észre sem véve, hogy felesége öltözteti át, teszi tisztába - sírástól kivörösödött szemmel. Rosszabb esetben kiabálás lesz, veszekedés, verekedés; kések pengéi fognak villogni, sebeket okozni. Talán vérbefagyott holttestté lesz némelyik, vagy családtagjaik valamelyike.
S mindezt "boldogságkereső" emberek teszik. Vagy a búfelejtés szándéka torzítja el így õket.
Öt ember egy úton. Százak, ezrek, tízezrek meg mellettük világszerte, akiket fogva tart - acélmarokkal - az õsi hajcsár. Rabjai annak, ami felett urakká lehetnének.
Nem szállhatok ki mindegyikhez. De lehetõségemmel élve imádkozom értük:
- "Uram, Jézus! Látod õket Te is! Köszönöm, hogy vársz még rájuk. Könyörgök hozzád ezért az ötért: bocsáss meg nekik! Adj szabadulást! A golgotai vér érdeméért".
Ma reggel imádkoztak országszerte a gyülekezetek őértük. Ne hagyjuk abba ezt az imádságot!