Már készülünk az új esztendőre is, így beillesztem a Békehírnök újévi vezércikkét.
Néhány napja még csak annak, hogy Jézus Krisztus születését ünnepeltük. Őt, aki a világmindenség ura, aki „Örökkévaló Atya”, aki az idő és a tér fölött lévő hatalmas Úr. Számára nem titok a múlt és a jövő, nem rejthető el szeme előtt a világ egyetlen pontja sem, hiszen mindig és mindenütt jelen van. JAHVE, a Vagyok titka benne megtalálható. Az időtlen létezés, amiben összefonódik a múlt végtelenje a jövő elérhetetlen messzeségével, sőt túlcsordul azon és a mindenséget öleli egybe.
Ő lett emberré, és 2000 évvel ezelőtt önmagára nézve is kötelezővé tette a térben és időben élés állapotát. E földön járva közöttünk megismerte az emberi test létének minden valóságát, kínját is. Azt, hogy nem volt jelen egyszerre több helyen és, hogy az idő számára is korlát volt. Még azt is felvállalta, hogy földi életéről a történetírók kimondhassák, hogy: „élt 33 évet”. Hogy leírják róla, hogy meghalt, és eltemették.
De micsoda 33 év volt az! Vagy még jobban szűkítve a szolgálati évekre, micsoda három esztendő volt az? Dinamizmussal, tettrekészséggel, szolgálattal, segítőkészséggel teli, lüktető életet élt. Porsátorban élt évei marandóságának titka, hogy az Örökkévalóval volt napi kapcsolatban. Hozzá kötötte „mulandó” éveit, belőle táplálkozva tudta, mit kell tennie, hozzá igazodva az engedelmesség által tudta korlátait, és benne bízva érezte az élet biztonságát.
Az Atyához igazodó életre válaszolt a Mindenható, és nem engedte, hogy csak annyi maradjon fenn Jézusról, hogy „élt 33 évet, meghalt és eltemettek”, hanem győzelmes folytatást adott, hiszen az evangélisták leírták, az igehirdetők, a bizonyságtevők azóta is mondjuk, hirdetjük, hogy az Úr feltámadott! Ő maga az élet, az ÉLET!
Jézus Krisztus imádkozott értünk, hogy az Atya őrizzen meg itt a korlátok között élt életszakaszunkban. Hogy tegyen eggyé bennünket, hogy vigyázzon ránk, és Ő maga ígérte, hogy az örökkévalóságban készít helyet, és ott lakhatunk majd mi is, örökkön örökké, végtelen időkig, időtlenül, beleolvadva Isten végtelenségébe.
A földi évhatár küszöbének immár 2012-es feliratú oldalára lépve új elhatározással, odaszánással imádkozzunk! Életutunk az örökkévalóság felé halad. Egyelőre a tér-idő határaiba szorítva haladunk, míg majd kitárul előttünk Isten csodálatos mennyei világának a kapuja. Az esztendő kezdetén segítségül hívhatjuk az Urat, kérhetjük Tőle a zsoltárossal, hogy „ Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” (Zs 90,12). Így lesz elkezdett új évünk Gazdája a Mennyei Atya, az Örökkévaló. Onnan nézve (miközben itt van velünk) tanácsol, az egészet átlátva vezet, a jövőt ismerve ad szabad akaratot, döntési jogot.
Vajon készek vagyunk-e mi, a harmadik évezred „mindent-tudó” bölcsei beismerni, hogy Nála nélkül semmit nem cselekedhetünk? Elismered-e ma, hogy nélküle tönkremennek, elfolynak az évek, az élet, és nincs maradandó, nincs érték, a semmi van. Sőt, rosszabb, mert ez a semmi az istennélküliség bűnössége.
Ma azonban újat kezdhetünk. Milyen különös ajándék az évek számolásának lehetősége. Újra figyelmeztet az elmúlásra, az odaszánásra, a helyes életre. Tegnap a számvetés ideje volt még, a hálaadásé és a bűnbánaté. Ma „tiszta lappal” indulunk. Jöjjetek, keressük Isten akaratát, kapcsolódjunk rá annak cselekvésére.
Vajon mi vár ránk ebben az esztendőben? Öröm, megoldás? Fájdalom, nyomor? Reménység, vagy reménytelenség? Nem ez a fő kérdés, hiszen igaz ránk nézve is, hogy „mindenre van erőm a Krisztusban…”(Fil 4,13). Vele bátran indulhatunk!
2012 Isten ajándéka számodra. Hálás szívvel fogadva élj vele minél jobban!
