Hálaadás

Hálaadás

Uram, Istenem. Sugárzó arccal nézem,
Amit Te alkottál, mi neve lermészet.
Szent kezed munkája a sárguló búza
S ezzel teli szekér, amint két pej húzza.

Te alkottad meg a szép, ragyogó Napot,
Mi fent a kék égen egyre csak andalog,
S ahogy fénylik nappal, úgy tûnik el éjjel -
Nagy szomorúsággal, lankadó kedéllyel,

De másnap hajnalban újracsak felserken,
Ezzel dicsér Téged, és áldja szent Neved.
Lehetetlen volna felsorolni mindent,
Mi hõn dícsér Téged, és mit kezed mívelt.

Hálával tartozunk mindezért Tenéked,
Fõleg gyermekedért, kit küldtél mentésre.
Lelkünk mentésére, mert sok-sok a vétkünk,
S bizony szívünk lángja lassal, lassan gyérül.

El is aludna az, és elveszne éltünk,
De van ki táplálja, szítsa a mi létünk.
Te vagy az Jézusunk, ki meghaltál értünk,
S ezzel eltörölted rengeteg sok vétkünk.

Hála Néked Urunk, nagy, mennyei Király,
Ki mellett hûséggel sok-sok ember kiállt,
S a börtön nedves pincéjében, kalodában
Kiáltásuk ez volt: Hála Néked, hála!
(1976. aug.)