Karácsony után...

...prédikációra készülök.
A krisztushimnusz az alapige.

"Annakokáért az az indulat legyen bennetek..."

Még az ünnep szépsége zsong a lelkemben. A "Csillagfényes éjszakán", a "Csendes éj" és sok más ének. A gyermekek szolgálata, a kórus éneke, a hangszerek hangja (Újpesten jócskán van belőlük).
Csodálatos ajándéka az Úrnak, hogy enged, hogy segít ünnepelni.
Elfogad bennünket.
Meglátogat.
Gyermekeink előadták Panov apó (Tolsztoj novellájának hőse) történetét. Várakozását, és annak beteljesedését - bár nem úgy történt, amint várta, de teljes lett az öröme.

Most, ma már új feladatunk van.
Karácsony örömhírének az alkalmazása.
Mert nagyszerű elméleti módon gondolkozni az ünnepről, de még csodálatosabb tettekre váltani azt.

Pál apostol szavai ezt hirdetik ma:

"5Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: 6mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, 7hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; 8megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. 9Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, 10hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké; 11és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére." (Filippi 2,5-11)

Karácsony után az Ünnepelt indulatát, lelkületét, lemondását, szolgálatkészségét nekünk kell hordoznunk.
Úgy, amint Ő tette.
Igen, egészen!
Ő sokkal nagyobb magaslatról érkezett közénk.
Nekünk tulajdonképpen alig kell lejjebb ereszkedni, ha meg akarjuk magunkat alázni. Megüresedni.
Hiszen alig van valamink, alig vagyunk valakik, szinte semmi...
Ezek a gondolatok járnak a fejemben.
Erről beszélni Karácsony III. napján.
Ezt megélni minden napon.
Ez a küldetésünk.

Adjon kegyelmet az Úr az IGE megcselekvéséhez!

Karácsony – hangulat?

Ha karácsony, akkor béke, szeretet, jó hangulat?
Előtte és utána bármi lehet?

Az ünnepre készülődve újra átgondolom életem sok régi karácsonyát. A szegényesebbnek látszó ünnepeket is a távolabbi múltban. Hallgatom harangzenekarunk CD-jét „HiFi”-minőségben, és visszahallom a sistergő „Szabad Európa Rádiót”, amint az állomáskeresőt tekergettük, hogy szenteste karácsonyi énekeket halljunk. Akkoriban a vasfüggönyön túlról ezeket küldték – köszöntésül. A megajándékozottakkal együtt sok ezren hallgattuk az üdvözleteket, pedig nem is nekünk szólt. Hallgattuk a híreket, hogy ezen az estén a fegyverropogások is elhallgattak…
Visszaemlékezem gyermekkorom gyülekezeti karácsonyaira, amikor a mátészalkai körzet kis gyülekezeteiben is felcsendült az „Öröm, öröm ó drága kedves hír……”.
Az a felelősségérzet jár át, hogy a mai gyermekek „emlékeznivalóját” most készítjük.
Mai karácsonyunk a holnap áldott erőforrása lehet. Az emlékezés örömét hozhatja el.
Gyermekeink számára 2009 is olyan év, amire majd visszaemlékeznek. Mondják majd 40-50-60 év múlva gyermekeiknek, unokáiknak, hogy mivel szolgáltak a gyülekezetben, mit hallottak a prédikációból, milyen volt az ének, a zene, és, hogy a legnagyobb ajándékot, az Úr Jézust itt megismerhették. Emlékeznek majd arra, hogy mit hallgattak a rádióban, mit néztek a TV-ben, milyen politikai, társadalmi helyzet volt, miről beszélgetett a család.
Ezen az ünnepen mindennek Róla kell szólnia, a mi számunkra! Hogy meghalljuk a jó hírt, az evangéliumot!
És ha valaki Vele, Jézus Krisztussal találkozik, annak egész élete áldott lesz, hiszen minden nap ünnep számára, amit az Úrral tölthet. És nem pusztán a hangulatot viszi tovább, hanem az Úr Jézussal járva szeretet, béke, öröm lesz a szívében és a környezetében.
Adjon Isten olyan áldott karácsonyt gyülekezetünkben is mindenkinek, ami továbbsegít az újesztendő boldog, eredményes megélésében!

Mészáros Kornél lelkipásztor
(Új Lant - 2009 karácsony)

Advent – Úrjövet!

A fákon még lebegnek aranysárga levelek, de reggelente köd árasztja el utcáinkat, és csatakosak vagyunk a mindent átható párától. Majd jönnek a deres reggelek, faggyal, hideggel, hóeséssel, jéggel.
Valami elmúlik, valami elmúlt.
Szomorkodhatnék, mert búcsúznunk kell a simogató napfénytől (acélos hideggel süt ezután), a madárdaltól (varjak károgása tölti be a levegőt), a tavasz, a nyár, az ősz szépségeitől. De hallgassunk csak bele, Ézsaiás próféta évezredekkel ezelőtt elmondott szavaiba: ”Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az ÚR dicsősége. Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az ÚR, dicsősége meglátszik rajtad.” És 60,1-2.
A távolból fölsejlik egy csillag fénye. Nőttön nő, beragyog mindent, átjárja az egész világot. Elkezdődött advent ünnepe. Napról napra csillagok, gyertyák gyúlnak, hogy karácsonyra egészen beragyogják a világot.
Az a célunk, hogy az emberszívekben is világosság ragyogjon fel. Ahogy közeledünk karácsony felé, szeretnénk egyre többet elmondani és meghallani az örömhírből, az evangéliumból. Hiszen megszületett, eljött közénk a világ Világossága, hogy életet, békességet, bűnbocsánatot, boldogságot hozzon. Jézus Krisztus születésének ünnepére készülődve kívánok sok boldogságot minden Olvasónak!
(Újpesti Napló)

Változások

Változások
Korunkban szinte minden megváltozik. A megszokott életvitel már a múlté.
Új utak épülnek – figyelnünk kell az útbaigazító táblákra, különben eltévedünk a megszokott úton is.
Új pénzérménk van – figyelni kell, nehogy a húszas helyett kétszázast adjunk oda.
Nyomtatványok kitöltésekor, ügyintézések során – egyre jobban kell figyelnünk, mert félrevezethetőek vagyunk!
Lelki életünk, hitünk környezete is jelentősen megváltozott – figyelnünk kell, különben eltévedünk!

Reformáció ünnepén jöjjetek, kérjünk az Úrtól éberséget, figyelmet, készséget és képességet észrevenni a jó utat, és felismerni a rosszat. Kérjünk erőt járni a jót, és ha kell, elhagyni a rosszat!
Nem járhatjuk a „megszokott” utakat!
Ha eltévedtünk, harcra van szükségünk az út korrekciójánál. A szabadulás érdekében minden erőt be kell vetnünk! Erősnek látszik az ellenfél, de a mi Segítőnk sokkal erősebb!
Emlékezzünk a hősökre. 1517-re, a reformáció bajnokaira. 1956-ra, a szabadságharc hőseire, áldozataira. Elődeink mindent vállaltak hitükért, szabadságukért, a változásért.

Álljunk meg az igazi Hős, Jézus Krisztus előtt!
Jöjjetek, nézzünk fel Jézusra, hitünk Fejedelmére!
Ő a mi Utunk, Életünk. Semmivel nem törődött, mindent vállalt értünk. Az emberiség megszabadítása ott, a golgotai kereszten történt. Bármilyen reformációi gondolataink is vannak, csak egy célunk lehet érvényes: „Vissza Jézus Krisztushoz, a Szabadítóhoz!”
Ő segít megváltozni és az úton járni. Az Ő juhai hallják a hangját, ismerik Őt, követik, nem tévednek el.
Ha a körülmények megtéveszteni akarnak – nincs hatalmuk felettünk.
Ha az ellenség megkötözni szándokozna – tehetetlen.

Deformálódott életünket hozzuk Urunk elé, hogy legyen általa megszentelt emlékezésünk ez ünnepen!

Mészáros Kornél

Timi eljegyzése

Péter fiunk lassan másfél éve, hogy megházasodott.

Timi is felnőtt. Október 17-én eljegyezte Őt Losonczi-Kovács Gábor.

Néhány kép az érdeklődők számára: Megnézem!

Mint szülők, mást tehetnénk? Gyermekeinket elengedjük, és társaikat befogadjuk. Így végül is gazdagodunk, hiszen már a kettő helyett négy gyermekünk van. Hála legyen értük az Úrnak!

Hálaadónap

Újra elérkezett!
Gyülekezetünkben minden év október második vasárnapja a hálaadónap.
Sok gyűjtögetéssel, készüléssel töltöttük az elmúlt napokat, hogy lássuk, mi mindent kaptunk az elmúlt esztendőben.
Ezzel a készlettel könnyű nekiindulni a mai napnak.
Személyes életünk hálaokai - végtelen sor.
Gyülekezeti ajándékaink - megszámlálhatatlanok.

Kész az én szívem!

De előpróbálkozik a gondok sokasága is.
Félre velük!
Ma a hálaadásé a fő hely.
Még a terhekért is!

Mi tisztít meg...?

Elmúlt vasárnap úrvacsorázott a gyülekezet. A felkészülésben a timóteusi Igékben arról hallottunk, hogy sokat cserélik fel az igazságot hamisságra.
Arra bátorítottam a gyülekezetet, hogy mi tegyük ezt fordítva.
Merjük odaadni, elhagyni, letenni...azt, ami nem jó.
És felvenni, megélni a jót!

Egy nagyon megható éneket énekeltünk közösen:

Mi tisztít meg bűnömtől?

(Kizárólag saját használatra letölthető: kurzor ezen a soron, egér jobb gomb, hivatkozás mentése más néven, mentés)

Bárcsak mindnyájan komolyan vennénk azt a cserét, amellyel Isten ajándékozta meg az emberiséget.
Ellenünk szólt a vádirat, és kicserélte azt, széttépte, és Fia nevét, életét szánta oda értünk.
Így lett Ő helyettesítő áldozat.

Uram!
Köszönöm!

Bemerítés pünkösdkor Újpesten!

Mensch wo bist du?

Mensch wo bist du?

Érdekes arcképcsarnokba kerültem Brémában a Kirchentag kiállításán.
A német baptisták standján módom nyílt arra, hogy nagyjaink között kapjak helyet.

Különös ez az ökumenikus találkozó, az egyházi napok programsorozat.
Sok tanulsággal szolgál.
Együtt a felekezetek.
Praktikus megoldások.
Ötletek tárháza.
Lényegretörő előadások, ünnepek.

Közben átmentünk Brémából Hamburgba, hiszen ott ünneplik a német baptisták a 175 éves jubileumukat.
Öröm volt velük is találkozni, látni az ünnep nagyszerűségét, felszabadultságát, és mégis a hagyományok őrzését.

Utóbb bizonyára születik egy részletesebb beszámoló is ezekről a napokról, de a hála nagy a szívemben.

A "tengerész-misszió" is fontos feladat.

És végül Nemeshegyi Zoltánnal, egy indiai baptista lelkipásztorral
és a brémai egyik baptista lelkésszel állunk a baptista kiállításon.
Körülöttünk indiai testvérnők állnak.

Ne félj, mert megváltottalak!

Ne félj, mert megváltottalak Neveden szólítottalak Karjaimba zártalak Örökre enyém vagy Viruló réteken át, hűs forrás felé vezetlek Pásztorod vagyok, elveszni senkit nem hagyok Karom feléd tárom, kiárad áldásom Nem rejtőzöm el, szeretet lángom átölel Amikor úgy érzed, nyomaszt az élet Nem taszítalak el, amikor vétkezel Irgalmat lelsz a szívedben Örök feléd a hűségem Amerre jársz, védlek, nyomodba lépek Nem rejtőzöm el, szívem a szívednek felel Ne félj, ha éjben jársz Hidd, hogy a fény vár rád

Közel a segítség!

Áldásod gazdag folyóit...

...áraszd e világra szét...! - énekeljük egy kedves énekünkben.

Tegnap füvet nyírtam, s miután megöntöztem, gyönyörködtem benne, hogy látogatók érkeztek. Rigók látogatták meg a felfrissített "pázsitot" felüdülést, felfrissülést keresve. Pedig ez csak átmeneti frissülést ad, és néhány csemegét a füszálak között található élőlények közül.

Igen.
Minden száraz, és várja az éltető esőt.

Mintha a világ képe tárulna elém most.
Kiszáradt, elerőtlenedett minden.
Várjuk, vágyjuk a nyugalmat.
Válságot emlegetnek.
Idegesek, egyre idegesebbek az emberek.
Az utakon, az üzletekben, a munkahelyeken, a családokban.
Van is miért.

De ... miként a szarvas a folyóvizekre ... úgy vágyik lelkem Hozzád Istenem.
És ott a csendes vizeknél - megnyugszik a lélek.
Ma is, mindnyájunknak erre van szükségünk!

Jövel az élet vizéhez, szomjazó és fáradott!!!

Hit

A hit nyugalmat ad.
Hinni Istenben.
Hinni az Ő akaratában.
Annak tökéletességében.
Hinni abban, hogy ha nem látszik az út világosan,
ha Ő tervezett valamit, akkor azt véghezviszi.
Odabízni mindent.
Hinni a napi erőszükséglet megnyerésében.
Hit Isten szeretében.
A feltámadás erejében.

Nagypéntek

Elkezdődött az emberiség szempontjából legszégyenletesebb per.

Meghurcolják, kínozzák, gyalázzák az Igazat!
És Ő némát tűri.
Mert Ő az Igazság, és Őt nem lehet eltenni az útból.
Ha hallgat, akkor is hallható a hangja.
Ha megkínozzák, akkor is Ő az erős.
Ha meghal, akkor is Ő az Élet!

Mégis.
Engedi, hogy ... minden teher rászakadjon.
És felviszi a fára.
És megigazulunk ÁLTALA!
Kegyelemből.

Virágvasárnap!

Kibomlik az élet, és teljes pompájában tárul elénk!

Csodálatos ünnepben van osztályrészünk!

Áldott virágvasárnapot!

A szólista

Idén is bejelentkezett!!!!
Újra káprázatos élményben volt részem hajnalban.
Már megint egy szólista.
A tél csöndje után a hajnali, tavaszi madárdal örvendeztetett meg.
5 óra körül ablaknyitás után kinéztem, hogy az autó a parkolóban a helyén áll-e, épségben van-e, és közben beragyogta az újpesti hajnali csöndet egy kedves hang: felcsendült az ének.
Acapella.
Egy szólista, egyszál egyedül.
Felderült a szívem.
A magányos madár nem szomorkodik.
Hosszú volt a tél, és hideg.
De bele van írva a génjeibe, hogy magasztalja Istent.
Énekelni tud, hát azzal teszi.
Kiáltja, énekli, az egész világgal szeretné tudatni, hogy jó az ÚR, hogy érdemes élni, hogy szép nap kezdődik, hogy... ki tudja mit is még.

Köszönöm a hajnali boldogságot.
Beragyogta a szívemet is fénnyel, derűvel!

A tavasz hirnökei...

Káprázatos a tavasz, a világ ébredése.
A napokban néhány crocus nagyon nagy gyönyörűséget szerzett nekem. Ahogy a "semmiből" előbújt, csodálatos színével, virágkelyhével.
Messziről kiáltotta: Élek, figyelj ide!
Leguggoltam mellé. Vagy két éve már, hogy egy üzletben kicsiny cserépben észrevettem néhányat belőle. Megvettem. Ajándékba. Egy jó ideig bent gyönyörködtetett. Most megelevenedett újra.
Lefényképeztem, és a monitoron, kinagyítva elemezgettem, micsoda finom szirmok, bibe, porzók, színek, tisztaság, érintetlenség.
És a kis virág elkezdett beszélgetni velem. Azóta is mondja. Ha elmegyek mellette a járdán, és rásandítok, hát kihúzza magát, és köszön. Itt vagyok, élek!
Tanulgatom, hogy a tél után mindig jön a kikelet. Az első virágokra, növényekre, a rügyfakadásra rácsodálkozom, aztán olyan megszokott lesz minden.
Pedig minden virág, fű, fa, patak, tenger, felhő a Teremtőről, az Életről, Jézus Krisztusról beszél.
Uram!
Nyisd rá minden nap szememet csodáidra!
HA látom, hadd gyönyörködjem alkotásaid szépségében, illatában!

400 év

Az újpesti baptisták története Pest, Buda, Óbuda egyesítésének évéig nyúlik vissza., 1873-ban érkezett Magyarországra Meyer Henrik, mint a Brit és Külföldi Bibliatársulat bibliaterjesztője, aki a Szentírást nem csak árusította, hanem magyarázta is. 1873. március 6-án járt először a Károlyi család által alapított településen. Újpest, az akkor önálló település Meyer korabeli naplójában Neupest néven szerepel. Emlékirataiban többször is megemlékezik magyarországi munkájának kezdetéről, köztük újpesti látogatásairól is. Az 1870-es évek második felében családoknál tartották az összejöveteleket. 1873 márciusában járt először Meyer Újpesten, és ugyanaz év június 2-án már 26 embernek prédikált Isten igéjéből. 1873-at tekintjük az újpesti baptista misszió kezdetének.

Zsúfolásig megtelt az újpesti imaház 2009. február 1-én, amikor megnyitottuk a baptisták 400 éves jubileumi évének magyarországi ünnepségsorozatát.

A megnyitó ünnepélyre nagy sokaság érkezett, hogy hallgassa az előadást, a prédikációt, a kórus énekét, a köszöntéseket. Hogy közösség legyen, gyülekezet, Isten népének áldott sokadalma. A Központi Kórus – Oláh Gábor vezetésével – magával ragadta a jelenlevőket Isten trónusa elé, hogy lélekben közösen énekeljünk halleluját, és együtt pillantsunk be Isten dicsőségébe.

Az istentisztelet része volt a történelmi visszatekintés. Dr. Mészáros Kálmán egyházelnök testvér vetítettképes előadással kalauzolt végig a 400 esztendős úton, megállva a főbb állomásokon.
Az egyháztörténet igazolja, hogy a keresztyénség kétezer éves története alatt - az apostoli kortól napjainkig - mindig voltak olyan evangéliumi csoportok, amelyek a baptisták által ma is vallott legfőbb bibliai igazságokat hirdették és gyakorolták.
A mai baptizmus tanítását és gyakorlatát a reformáció korában keletkezett anabaptista mozgalmak közelítették meg a legjobban.
Jelenlegi formájában a baptizmus az újkor szülöttje. Európában 1609-ben indult el, amikor Amszterdamban Smyth, John ( 1612) az angol államegyház üldözöttje, több puritán társával együtt Jézus Krisztus példájára bemerítkezett.

Az igehirdetés szolgálatát Mészáros Kornél főtitkár testvér, a vendéglátó újpesti gyülekezet lelkipásztora végezte, Mk 8,27-30. alapján. Hálaadással tekintve a 400 éves múltra, a baptisták munkájának, szolgálatának kiemelkedő voltára, mégis a megkerülhetetlen kérdéssel kell szembenéznünk: „Ti kinek mondotok engem?” Bárcsak a legfontosabb az lehetne számunkra, hogy Jézus a Krisztus, a Megváltó, a Szabadító, a gyülekezet, az egyház, a baptisták Ura!

Az ünnepen felkérést kaptak a közösség különböző szolgáló csoportjai, hogy röviden szóljanak tevékenységükről. Így a férfiak munkájáról Marosi Nagy Lajos presbiter, a nők szolgálatáról Kübler Jánosné Zsuzsa, lelkipásztorné szólt. Az ének-zene, mint közösségünk meghatározó tevékenysége, az Oláh Gábor karnagy testvér vezette bemutatóban tárult elénk. A fiatalok szolgálatáról Kovács Dániel teológiai hallgató szólt, majd a BTA tanulmányi igazgatója, Urbán Gedeon beszélt a gyermekek között végzett munkákról, és az oktatási lehetőségekről. Pavelcze László, a Baptista Szeretetszolgálat veszélyhelyzet-kezelési igazgatója a baptisták segítőkészségéről, és közösségi életünk csodájáról számolt be.

A Magyar Baptisták Világszövetségének titkára, Papp János missziói igazgató szólt a nagyvilágban szétszórva élő magyar baptistákról. A határon túli magyar baptisták jelenlévő képviselői igei gondolatokkal, köszöntéssel szolgáltak. Dr. Kovács József főtitkár Erdélyből, Dóczé Bálint a Felvidékről, Nyúl Zoltán és Nagy Tibor testvér a Vajdaságból volt közöttünk.
Papp testvér felolvasott az amerikai kontinensről érkező köszöntő levélből is, amelyet Herjeczki Géza testvér írt, valamint a Kárpátalján élő magyar baptisták életéről beszélt.

Az istentiszteleten énekelt 400. ének vezérgondolatunk maradhat. „Csak Jézus, senki más…!”
Áldással, majd a Himnusz eléneklésével fejeztük be bő 3 órás ünnepünket.
A 400 évért: Soli Deo Glória!

2009 - a 400 éves jubileum jegyében!

Micsoda történelmi múlt!
Mi minden van már mögöttünk!

Amikor 400 éve Amszterdamban megalakult az első baptista gyülekezet nem is gondolták hitelődeink, hogy milyen történelemformáló tettet hajtanak végre.
John Smyth és Thomas Helwys egyszerűen csak engedelmeskedtek Isten Igéjének, és azóta mintegy 120 millió követőjük akadt.

Február elsején Újpesten közösen emlékeztünk a történelmi múltra, a megtett útra, az elvégzett szolgálatokra, a megnyert áldásokra.

Ebben az évben sokszor mondjuk, halljuk majd: 400 évesek vagyunk.

Adja meg az Úr, hogy mégis fiatalos lendülettel szolgáljunk Neki, a világ Urának!

Ökumené

Az imahét vége felé közeledve hála van a szívemben az egységért, a közösségért, amelyet megélhettünk ebben az esztendőben is. Amikor felekezeti hovatartozástól függetlenül - szeretetben voltunk együtt estéről estére.

Az ökumené, a katolikusok és protestánsok közötti párbeszéd, vagy a protestáns felekezetek egymás közötti beszéde nem hordozhatja magában azt a célt, hogy a másikat olyan vallásúvá tegyük, mint magunk is vagyunk.
A párbeszéd célja, hogy megtaláljuk a közös pontokat, amelyeket egyformán, vagy közel egyformán látunk.
Nekem rosszul esik, ha valaki meg akar változtatni. Ha saját vallási meggyőződését rám akarja erőltetni.
A középpont: Jézus Krisztus. Benne nincsenek, nem lehetnek olyan válaszfalak, amelyek minket gyakran elválasztanak.
Hála van a szívemben azokért az ajándékokért, amelyeket Isten a katolikus, református, evangélikus testvérek között helyezett el. Örömmel hordozom azon ajándékokat, amik a baptista közösség értékei.
De nem az a célom, hogy akár az imahéten, akár egyéb alkalmakon más felekezetek híveit akarjam áttéríteni, vagy hitvallásomat rájuk erőltetni.
Óriási a világ.
A missziómező!
Van hol dolgozni!
"Menjetek el! Tegyetek tanítvánnyá minden népet...."