2010. július 9., péntek

Átalakul minden...

Az évek múlásával alaposan átrendeződik az élet.
Nem régen születtek a gyermekeink, és íme mindketten kirepültek.
Önálló életet élnek már.
Furcsa volt erről az oldalról megélni a Genezis gyönyörű Igéjét, az "elhagyja" és "ragaszkodik" fogalmakat.
Hiszen most a szülő válik "elhagyottá".
Miközben mégis megnyer valamit, valakit, valakiket.

Két gyermekünk született huszonévvel ezelőtt.
A terített asztalon ebből fakadóan általában négy tányér volt.
És mindenből, mindig "négy"-ben kellett gondolkoznunk.

Azóta, hogy elhagytak bennünket, gyakoroljuk a kettő fogalmát.
És a hatos szám is egyre közelebb került.
A házasság: egy és egy, vagyis kettő.
Aztán a gyermekek érkezésével három, négy...
És most a hétköznaponkénti kettő mellett a vasárnapi asztal kibővült létszáma.
Hálás vagyok nagyon Hancsiért, aki már két éve a menyünk.
Örülök Gábornak is, aki már 6 hete a vejünk.
Továbbra is nagyon szeretem, szeretjük Petit és Timit.
Az Úr kezében van az életünk, a családunk, minden.

Amikor majd unokák érkeznek, a számok változnak, de ugyanazzal a szeretettel fordulhatok feléjük, hogy érezzék, jó összetartozni, szeretetet adni és kapni.

Istenem!
Köszönöm gyermekeinket.
A kettőt és a négyet.
Hála Neked!