Karácsonyi emlékezés

Régi, besárgult naptárakat nézegetek, és mintha megmozdulnának a decemberi napokat jelző számok. Megelevenednek korábbi évek ünnepei.
A közelmúlt is jól látható, de távolabbi emlékek bomlanak ki. Mintha kiáltanák nekem: “Emlékszel?”
Hogy ne emlékeznék arra, amikor kicsiny gyermekeinkkel együtt körülültük a karácsonyfát, és olvastuk a karácsonyi történetet. Az angyalokról, Isten szeretetéről, a Megváltóról beszéltünk, majd a Legnagyobb Ajándék mellett apró ajándékaink is előkerültek. Bontogatták, és ragyogó szemmel feledkeztek bele az új játékokba.
Az első legációknál lassul a naptárlapok visszafelé pörgése. Nem volt könnyű annyit prédikálni, hirdetni a jó hírt, de nagyon nagy öröm volt. Talán a hallgatók számára is áldást jelentett.
Saját gyermekkorom felé haladok. Csaknem fél évszázadnyi múlt pergett le előttem. Emlékszem szerény ajándékaimra (van amit máig megőriztem), és a meghitt családi légkörre. Szüleim nagyon szerettek, és hitük, szolgálatuk, ünneplésünk példa számomra.
Tovább haladok az években visszafelé. Hosszú évszázadok furcsaságai után, amelyeket a történelemkönyvekből ismertem meg, ragyogó fényesség tárul elém. Mintha egy angyalt látnék Betlehem mellett. Azt kiáltja az ott lévő pásztoroknak: Ne féljetek! Üdvözítő született. Látom őket, amint elindulnak Betlehem felé, hogy meglássák Őt. Gondolataim még az ószövetségi próféták felé indulnak, akik szóltak a Messiás érkezéséről, de megnyugszom a betlehemi jászolbölcső titkának meglátásában.
Megérkezett.
Mert Isten szerette a világot. Úgy szerette, hogy Őt adta ide nekünk. Legyen áldott érte, hogy az akkor közénk érkező itt van ma is.
Hallhatjuk Őt, beszélhetünk vele, ünnepelhetjük.
Róla szól, Érte van, Övé a karácsony.
Születésnapján jöjj hozzáillő ajándékokkal, tisztelettel, szeretettel.
Szolgáljuk Őt úgy,mint a Békefejedelmet, aki eljött harcok-dúlta világunkba, és megmutatta , hogy a körülmények ellenére van boldogság, békesség, öröm, szeretet. Ha az Ő ajándékait elfogadjuk, boldog karácsonyunk lesz!

Karácsony világossága

Sűrű homály borít mindent, áthatolhatatlan sötétség uralja a Földet. Reménytelennek tűnik bármiben is bizakodni, hogy változhat. Botorkál mindenki, úttalan utakon töri össze magát, és tesz tönkre másokat is. Micsoda kilátástalan helyzet. A feloldhatatlan sötétség-takarót ki veheti le az emberiségről?
Igen. Beszéltek a próféták változásról, Messiásról, Szolga-Királyról, Isten különös megoldásáról, de ki hiszi azt el?
Az idők teljességében azonban beteljesül minden.
Mintha a világ sötétjét “biztosító” szőrcsuha hasadozni kezdene. Egy résnyi nyíláson átragyog egy kicsiny sugár a mennyei fényből. Betlehem mezején pásztorok tanyáznak, és látják, ahogy megvilágosodik a sötét. Angyal áll eléjük, és mondja a boldogító hírt: “Ne féljetek! Üdvözítő született!”
A fényesség megállíthatatlan, hiszen egy kórusnyi angyal érkezik. Micsoda ragyogás? És milyen nagyszerű az ének is. Boldog lények éneklik, lágyan, csillogó hangon, hangosan, és mégsem bántó módon a gyönyörű éneket: “Dicsőség …békesség…!”
Aztán visszazárul a szőrcsuha a Föld fölött, és látszólag ismét sötét van, de a pásztorok szinte fuldokolnak a boldogságtól. Hallottad te is, láttad, igaz volt? - kérdezgetik egymástól. Angyalsereget láttunk, hozzánk jöttek, nekünk mondták? Igaz lehet ez? Menjünk el egészen Betlehemig, nézzük meg!
Jó teológusként utánajárnak a dolgoknak. Amit hallottak, arról szeretnének megbizonyosodni. A hit válhasson tapasztalássá. És mennek, és megtalálják kisgyermeket bepólyálva egy jászolban. Elmondják, amit láttak, és hallottak, és ragyogó szívvel mennek tovább.
Jóval távolabbról is világosság ragyog fel. Mintha a sötét lepel napjai meg lennének számlálva, megint hasad egy jókorát, és csillagfény hirdeti: Uralkodó született! A napkeleti bölcsek a csodás ragyogás láttán nagyértékű ajándékokat csomagolnak, és indulnak, hogy hódoljanak a megszületett király előtt. Azonban Jeruzsálembe érkezve sötétséget tapasztalnak. Ahol szükség lenne a világosságra, ott továbbra is sötét van. Sem a templomban, sem a palotában nem tudnak a Király érkezéséről. Azonban némi útbaigazítást adnak azok, akiknek a hír hallatán kitörő örömmel kellene indulniuk Betlehem felé, de nem törődnek vele. Később is csak gyermekgyilkosságra futja tőlük.
A napkeleti bölcsek megtalálják Jézust, mert látták az Ő csillagát.
Később folytatódik a ragyogó fényesség növekedése.
“Én vagyok a világ világossága! - mondja Jézus Krisztus. Ti vagytok a világ világossága! - mondja,vagy kéri Ő tőlünk.
Az Atya igazolja Őt jelekkel, csodákkal, és fénylő ragyogása nőttön nő.
Mígnem úgy tűnik, hogy a sötétség végül elnyeli a világosságot. Kereszten függ az Isten Fia. Elvégeztetett! - sóhajtja, és meghal a kereszten. Azonban a Föld elemei megmozdulnak, és a sötét kivilágosodik. Szembe kell nézni gyalázatos tettével az emberiségnek, miközben a templom kárpitja is kettészakad! Nem zárható ki többé a világosság az életünkből! Nem menekülhet, nem rejtőzhet senki többé Isten elől!
Krisztus feltámadásával folytatódik a világosság áradása! Velünk az Isten! Immánuel! Minden rendben van!
2008 karácsonyán újra megelevenedhet az első felhasadása a sötét-takarónak. Ha életed sötétségben, rejtőzködésben tengődik, jöjj, és lásd meg Őt, ünnepelj Vele, fogadd az Érkezőt! Jön csillagfénnyel, érkezik angyali énekkel, immár nem kisgyermekként,hanem uralkodóként keres téged kedves Olvasó!
Világossága helyrehozza életed. Igéje reményt nyújt, jelenléte békességet hoz, ígéretei üdvösséget jelentenek!
Legyen áldott ünnepünk! Ragyogjon be szívünkbe az Úr Jézus világossága!
Boldog karácsonyt!