Karácsony

Az elmúlt éjjel Szent Fiú született
Egyszerű jászolban, nagy állatok mellett.
Fölötte József, és Mária, az anya
Megrendülten álltak, és József ezt mondta:

“Mária, édesem, boruljunk le együtt,
Kérjünk erőt, hogy tudjuk vele szentül,
Együtt az Istennel, a nagy Teremtővel
Felnevelni a kisdedet szent erővel!”

Együtt leborultak a nagy Isten előtt,
Hálát adtak, és kérték a mennyei erőt
Gyermekneveléshez, miben nem jártasak,
Azt az erőt kérték, amit csak Ő adhat.

Éppen, hogy felálltak, kopogtak az ajtón.
József kinyitotta, és kinézett hívón:
“Gyertek be emberek, született Megváltó
Kinek a lakhelye most még csak istálló,

De hogyha majd felnő - nagy Úr lesz, és Király,
Csodákat fog tenni, s nem kell neki kincstár.
Nem lesz gazdagsága sem mulandó, sem pénz
Hanem a szeretet, ami örökké él.”

A zörgető bölcsek beléptek, s figyeltek,
A szemük megakadt, és némán néztek
Némán nézték Jézust, gyönyörű gyermeket
Kinek feje felett glória díszelgett

Ajándékaikat átadták: a tömjént,
a mirhát és aranyat önként.
Nem késztette őket senki ember erre
Csupán a szent Isten, ki mindent megtehet.

Jöttek a pásztorok is víg énekszóval
S nyitották az ajtót nagy-nagy bizalommal
A jászol előtt leborultak, s énekeltek,
Imádták ők Jézust, ki rájuk is nézett.

Mosolyogva nézte a nagy embereket,
Kik leborultak s imádták a Szentet
Aztán felálltak, és menni akartak
Sok boldogságot és szerencsét kívánva.

József kikísérte, s áldást mondott rájuk
Hogy felvidították szegény istállójuk
Istenre bízta az útjukon őket,
S vezettette a nagy Teremtővel.
(1976.11.18.)