Isten nélkül - biztonságban?

Isten nélkül - biztonságban?
Egy világhírû, a televízióban nemrégen vetített film megrázó képei indítottak írásra. Régmúlt történetet elevenített fel a rendezõ, csaknem belesodorva a nézõt a többórás esemény szenvedõ alanyai közé.
Advent táján talán még érzékenyebben fogadjuk az efféle üzeneteket.
Készült egy nagyszerű hajó. Óriási mint Nóé bárkája. A bárka, ami özönvízen is átsegítette a maroknyi népet, és állatsereget, mert az Úr parancsára készült, mert az Úr rendelkezett a felépítményrõl, a berendezésrõl, a beköltözõkrõl, még az ajtót is az Úr zárta be, majd nyitotta meg Araráton.
Emez nem számol az Úrral. Titanicnak nevezik a titánok erejére utalva, és biztosak abban, hogy legyõzhetetlen. Nincs elég mentõcsónak, nincsenek vészjelzőõ rakéták, csak kimondhatatlan önbizalom. Sõt ki is mondják önhitten: "Még az Isten se tudja elsüllyeszteni!" A szerintük nem is létezõ, vagy természetté degradált hatalmas Úr!
A filmet nézve a végidõk bibliai üzenetei elevenedtek meg elõttem. A hajón lévõk életveszélybe kerülnek. Léket kapott a Titanic. Ömlik a monumentális hajótestbe a víz - ott lenn. Ott már tudható, hogy vége. A kapitány két órát remél még, de ezt el kell hallgatni. Nehogy pánik törjön ki.
Napjaink is ilyenek. Világunk nagy hajója léket kapott. Ömlik a víz. Tragikus a jelen, kilátástalan a jövõ. A bûn tengere elnyelni kívánja az embereket.
A Titanicon eközben fent még mulatnak, biztonságot tudnak, alszanak, vagy éppen kártyáznak, zenélnek - mint rendes idõkben. Nem tudnak a két óráról, nem a veszélyrõl.
A XX.szd utolsó "napjai" is így telnek. Népünk ma sem tudja, hogy mekkora veszélyben van. Nem hallja a beáradó víz morajlását, nem látja az emelkedõ víz-bûn szintet, nem hiszi, hogy a bûn zsoldja a halál", csak él, és mulat, vagy problémázik, de nem a lényegen.
Vajon miért nem tudja? Pedig vannak prófétáik, vannak só-világosság keresztyének. Van misszióparancsunk, amely arra kötelez, hogy riasszuk embertársainkat, kiáltsuk, hogy süllyed a világ hajója, hogy veszélyben vagyunk.
Döbbenetesek a képek tovább. Nincs mindenkinek hely. Csak a nõk és gyerekek. A férfiak miért nem? Hallom az Igét: "az egyik felvétetik, a másik …- marad". Függetlenül a szelektálás módjától elborzaszt, hogy nincs mindenkinek hely.
Urunk azt mondta: "Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek.". Megnyugtató üzenete az Úr Jézusnak ez a kedves ígéret. "Van hely, van hely: Ó lépj be hát ma még!" énekljük gyakran azzal a hittel, hogy látjuk amint léket kapott "Titanicunk" mellé odaáll a mentõ bárka. Régi hajónk pompás fölszereltsége, kényelme, eleganciája lehengerlõ. Urunk - a bárka kapitánya halkszavú. Nem lármáz, nincs csillogás, pompa, dicsõség. Mégis Övé az élet, Õ az Élet, és aki átmegy Hozzá, az mintegy "átment a halálból az Életbe". A csillogó evilágot - ami süllyed - elhagyva átkerül a bárkába, ami elvisz a ragyogó mennyei birodalomba. Ott lesz majd kényelem, szépség, boldogság, minden.
Hihetetlen, hogy világunk egyszer recsegve, ropogva felbomlik?
Magam elõtt látom most is a szétroppanó óriáshajót. Amint a világ dicsõsége megsemmisül. Eltûnik mindenestõl. Értékek, vágyak, életek vele mennek. Magával ránt a süllyedõ hajó örvénye mindent. Aztán elsimul a tenger.
Méghogy az Isten sem tudja elsüllyeszteni? A tenger is elég volt. Az Isten tengere. A több, mint 4000 méteres tengerfenék sötétje azóta is fogva tartja Titanicot. Csaknem megváltoztathatatlanul.
Ilyent sorsot ígért Urunk a megbánt, megvallott, és elhagyott bûneinknek is. Oda a mélybe veti, hogy ne minket nyeljen el a bûn-tenger. Valld meg ma Neki bûneidet, és boldogan fogod látni, ahogy elveti, megsemmisíti azokat. Megbocsátó szeretetével megtisztítva lépj át a "mentõ bárkába", ahová "Jézus hív Téged a bûn mélyébõl…"
Befejezésül még egy kép. Egyik mentõcsónakban álruhában egy férfi van. Ráadásul még korábbi gonoszságát fokozva fegyvert ránt. Újból csak egy Ige hasít végig rajtam. "Barátom! Mimódon kerültél ide?" Álruhában? Csalással? "Vessétek ki!" És kikerül a mentõcsónakból.
Adventi ünnep közben készülsz-e a világ szétroppanására? Megmenekültél-e az eljövendõ ítélet elõl?
A bárkában ülve mondjuk együtt: "Jézus vezess engemet … örök révbe érkezem!"
1998. december