Sárospatak és környéke

Itt vagyunk e gyönyörű városban.

Sárospatakon.

Elkezdek blogot írni. Nem a nagy nyilvánosságnak, csak magamnak, s ismerőseimnek.
Alkalomszerűen.

http://picasaweb.google.hu/mekornel

Augusztus 20-án érkeztünk, hogy egy kicsit gyönyörködjünk a Zempléni-hegység csodálatos tájaiban.

A környék tele van történelmi emlékkel. Milyen különös látni a pataki várban a régi építők keze munkáját, érezni a régmúlt harcok ágyújának lőporfüstjét, és közben messzire ellátni - a teremtett világ csodáira.

A Bodrog végigsimítja a város oldalát, s eközben otthont nyújt millió, és milliárd szúnyog számára. Gyönyörű, de szinte elviselhetetlen a vízpart közelében lenni.

Károlyfalva is útbaesett, amikor szerettük volna megnézni a Megyer-hegyen látható tengerszemet, de az útviszonyok, és a szúnyoginvázió megakadályozott benne.

Eljutottunk Hollóházára, ahol megnéztük a porcelángyárat, a múzeumot, a különleges templomra is ránéztünk, és a település végén egy pihenőnél gyönyörködtünk a táj szépségében.

Füzér következett. A vár, és fentről a kilátás álomszép volt. Milyen különös elszántság kellett a régieknek, no meg némi kényszer, hogy ezeket a távolbanéző várakat megépítsék.

Sátoraljaújhelyre is eljutottunk néhányszor. Átutazóban, uticélként megfordultunk a gondozott, szép megjelenésű városban.

Mikóházán egy kiadós ebédet fogyasztottunk el.

Göncön a Károli Gáspár utcában a templom és múzeum tárult elénk.

Vizsolyban az ősi Biblia hirdette, hogy a régmúlt időkben, 1590-ben is fontos volt Isten Igéje.

Boldogkőváralja azt üzente, hogy érdemes keresni, várni a boldogságot - akár egy kővár alatt is. Megtalálható.

Erdőbénye felé vissza Sárospatakra ámulat volt az osztályrészünk. Nagyon, nagyon szép.

Hála érte Istennek, hogy alkotásai olyan nagyszerűek.

Bárcsak mi emberek is ilyenek lehetnénk!