Éjszakai oltalom

Éjszakai oltalom
Családommal hálaadónapon voltunk Kocsordon. Kellemes ünneplés, beszélgetések után úgy határoztunk, hogy - gyermekeinkre való tekintettel - hétfõn csak késõn este indulunk haza - így talán végigalusszák az utat.
Így indultunk el a közel ötszáz kilométeres útra.
Természetesen hamar elálmosodtak gyermekeink, s ez lassan átragadt feleségemre is. Tímeánk elaludt, s az egészséges 15 hónaposok módján aludt végig, a kocsiban rögtönzött ágyon.
Peti elaludt, és a kisfiúk természetes kíváncsiságával sokszor felébredve körülnézett, felült, kérdezgette, hogy mikor érünk már Komlóra?
Feleségem nehezen szenderedett el, s gyakran felébredve kérdezett, hogy nem vagyok-e álmos, bírom-e még?
Atyánk kegyelme folytán az álmosság messzire került. Boldogan, az éjszakai városok, falvak, mezõk szépségében vezettem. Soha nem mutatta még ezt az arcát az alföldi mezõ. A holdfényes éjszakában nyulak, egerek, s rengeteg egyéb mezei rágcsáló menekült ki autónk reflektorfényébõl. Rókák osontak a már megszerzett zsákmánnyal szájukban, vagy éppen azt keresve. Õzek rebbentek szét kecsesen, félbehagyva a megkezdett éjszakai tanácskozást. Leírhatatlan gyönyörûség, amit ebben az éjszakában láttam.
Ha észrevettem, hogy Tímeának szemébe veti fényét a Hold, s õ emiatt forgolódik, eltakartam elõle. Ha kitakarózott, visszaigazítottam. Ha Peti lába lecsúszott, visszasegítettem. Ha feleségem felébredt és szomjas volt, hátraadtam az innivalót.
Közben, mikor mindhárman aludtak, egy régi, gyermekkori imádság jutott eszembe: "Én Istenem, Jó Istenem, lecsukódik már a szemem, de a Tiéd nyitva Atyám, õrzõ kezed vigyáz reám".
Az enyéim nyugodtan becsukták a szemüket, aludtak. Ekkor éreztem azt a csodálatos érzést, hogy rám bízták magukat. Az Úr mellett az én kezemben van a biztonságuk, a létük. Dehogy tudnék elaludni. Ha bajuk van, kisegítem. Ha kérdeznek, válaszolok Ha alusznak is, nyugodtan teszik, mert Apa vigyáz, ébren van.
Jézus mondta: "HA ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tõle?" (Mt 7:11).
Igen Atyám!
Áldalak azért, hogy becsukhatjuk a szemünket, hogy Te vigyázol ránk! Azért, hogy értelmetlenné válik az aggódásunk, ha ismerünk Téged! Akkor is, ha az éjszaka sötét fátyolba csomagolja létünket. Mert ígéreted szerint szûnik az éjszaka, lassan lecsúszik rólunk az éjfátyol, s a vakító fény harsogja a sötét elmúltát. S Te, aki a sötétben vigyázó szemmel segítettél, dicsfénnyel vársz minket. Áldassék Szent Neved!