Jézus - a moziban

Moziban ülök gyülekezetem ifjúságával. Körülöttünk több száz egyetemista, fõiskolás diák ül, s együtt nézzük Pasolini Máté evangéliumát. Mindez történik Pécsett, egy egyetemi moziban.
A rendező által kiválóan megformált Jézus-alak hirdeti az örömhírt, az evangéliumot. Mindenkit hív, mindenkinek ígér, mindenkit szeret. Ahogyan ezt Máté leírta. A film alatt - tudva, hogy nem illik, mégis - figyelem az ottlévőket: az egyenként érkezetteket, a szerelmes párokat, a baráti csoportokat. Az arcukat, a viselkedésüket.
Mindenki arcán csodálatosan feszülő figyelem. Mohón isszák az élő vizet - Jézus Igéit. Nem találom itt a mozik félhomályát kihasználó enyelgő szerelmeseket. Nem találom itt a nevetgélő, beszélgető, cukrospapírokkal zörgő barátokat. Nem találom itt a félidőben indulattal távozókat. Sorolhatnám tovább a film már jelentkező hatásait.
Jézus Igéi, tettei összefognak minket, ottlévőket. Egyet figyelünk, egyet hallgatunk - együtt.
Vége van a filmnek. Várom, hogy megbolydul a méhkas, elenged a film ereje; mégis marad az áhítatos, templomi csend. Az ajtóknál, a lépcsőn lefelé, s kint az utcán is egy - Jézus lényével átitatott tömeg vonul. Semmi trágárság, semmi dulakodás, tolakodás, erőszak.
Mintha Jézus lenne itt.
Jézus van itt.
A Magvető veti a magot. Így is.
A MAG hull - jó földbe is. Itt is.
Komló, 1989.