Káprázatos a tavasz, a világ ébredése.A napokban néhány crocus nagyon nagy gyönyörűséget szerzett nekem. Ahogy a "semmiből" előbújt, csodálatos színével, virágkelyhével.
Messziről kiáltotta: Élek, figyelj ide!
Leguggoltam mellé. Vagy két éve már, hogy egy üzletben kicsiny cserépben észrevettem néhányat belőle. Megvettem. Ajándékba. Egy jó ideig bent gyönyörködtetett. Most megelevenedett újra.
Lefényképeztem, és a monitoron, kinagyítva elemezgettem, micsoda finom szirmok, bibe, porzók, színek, tisztaság, érintetlenség.
És a kis virág elkezdett beszélgetni velem. Azóta is mondja. Ha elmegyek mellette a járdán, és rásandítok, hát kihúzza magát, és köszön. Itt vagyok, élek!
Tanulgatom, hogy a tél után mindig jön a kikelet. Az első virágokra, növényekre, a rügyfakadásra rácsodálkozom, aztán olyan megszokott lesz minden.
Pedig minden virág, fű, fa, patak, tenger, felhő a Teremtőről, az Életről, Jézus Krisztusról beszél.
Uram!
Nyisd rá minden nap szememet csodáidra!
HA látom, hadd gyönyörködjem alkotásaid szépségében, illatában!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése