2008. szeptember 20., szombat

Minden értünk van!

Isten teremtett világának szépsége, páratlan gazdagsága kihasználhatatlanul sok kincset tár elénk. A hegyek, a felhők, a víz, bármerre nézünk, gyönyörű szépséget tárnak elénk.
Naponta változó pompa áll rendelkezésünkre.

Van két cicánk. Buci és Marci. Amint a kép is mutatja, nagyon kreatív cicák. Rámolva az udvaron egy kis dobozt hagytam kint. Buci úgy gondolta, hogy neki készítettem. Beletelepedett, és boldogan nézett körbe „cicaszemeivel”, mint aki él a számára felkínált lehetőséggel. Pedig nem is rá gondoltam. De miért ne lehetne az övé, az övék. (egyébként gyakoriak a hasonló helyzetek!)

Bárcsak észrevenném mindazokat az ajándékokat, amelyeket Istenem nekem készített, hogy éljek velük.
Bárcsak érzékelném, hogy mi mindent élvezhetek ajándékai közül, melyeket csak úgy „előttem hagyott”.

Ó bárcsak úgy nézhetnék rá, olyan hálásan, kedvesen, hogy fejemre téve kezét azt mondja: Jól van, tiéd lehet, érted van!

Szeretnék olyan közel lenni, hogy érthessem akaratát, érezhessem jelenlétét, halljam hangját, és hálásan értékeljem tetteit!

Nincsenek megjegyzések: