Naponta változó pompa áll rendelkezésünkre.
Van két cicánk. Buci és Marci. Amint a kép is mutatja, nagyon kreatív cicák. Rámolva az udvaron egy kis dobozt hagytam kint. Buci úgy gondolta, hogy neki készítettem. Beletelepedett, és boldogan nézett körbe „cicaszemeivel”, mint aki él a számára felkínált lehetőséggel. Pedig nem is rá gondoltam. De miért ne lehetne az övé, az övék. (egyébként gyakoriak a hasonló helyzetek!)
Bárcsak észrevenném mindazokat az ajándékokat, amelyeket Istenem nekem készített, hogy éljek velük.
Bárcsak érzékelném, hogy mi mindent élvezhetek ajándékai közül, melyeket csak úgy „előttem hagyott”.
Ó bárcsak úgy nézhetnék rá, olyan hálásan, kedvesen, hogy fejemre téve kezét azt mondja: Jól van, tiéd lehet, érted van!
Szeretnék olyan közel lenni, hogy érthessem akaratát, érezhessem jelenlétét, halljam hangját, és hálásan értékeljem tetteit!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése