...áraszd e világra szét...! - énekeljük egy kedves énekünkben.
Tegnap füvet nyírtam, s miután megöntöztem, gyönyörködtem benne, hogy látogatók érkeztek. Rigók látogatták meg a felfrissített "pázsitot" felüdülést, felfrissülést keresve. Pedig ez csak átmeneti frissülést ad, és néhány csemegét a füszálak között található élőlények közül.
Igen.
Minden száraz, és várja az éltető esőt.
Mintha a világ képe tárulna elém most.
Kiszáradt, elerőtlenedett minden.
Várjuk, vágyjuk a nyugalmat.
Válságot emlegetnek.
Idegesek, egyre idegesebbek az emberek.
Az utakon, az üzletekben, a munkahelyeken, a családokban.
Van is miért.
De ... miként a szarvas a folyóvizekre ... úgy vágyik lelkem Hozzád Istenem.
És ott a csendes vizeknél - megnyugszik a lélek.
Ma is, mindnyájunknak erre van szükségünk!
Jövel az élet vizéhez, szomjazó és fáradott!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése