2009. január 24., szombat

Ökumené

Az imahét vége felé közeledve hála van a szívemben az egységért, a közösségért, amelyet megélhettünk ebben az esztendőben is. Amikor felekezeti hovatartozástól függetlenül - szeretetben voltunk együtt estéről estére.

Az ökumené, a katolikusok és protestánsok közötti párbeszéd, vagy a protestáns felekezetek egymás közötti beszéde nem hordozhatja magában azt a célt, hogy a másikat olyan vallásúvá tegyük, mint magunk is vagyunk.
A párbeszéd célja, hogy megtaláljuk a közös pontokat, amelyeket egyformán, vagy közel egyformán látunk.
Nekem rosszul esik, ha valaki meg akar változtatni. Ha saját vallási meggyőződését rám akarja erőltetni.
A középpont: Jézus Krisztus. Benne nincsenek, nem lehetnek olyan válaszfalak, amelyek minket gyakran elválasztanak.
Hála van a szívemben azokért az ajándékokért, amelyeket Isten a katolikus, református, evangélikus testvérek között helyezett el. Örömmel hordozom azon ajándékokat, amik a baptista közösség értékei.
De nem az a célom, hogy akár az imahéten, akár egyéb alkalmakon más felekezetek híveit akarjam áttéríteni, vagy hitvallásomat rájuk erőltetni.
Óriási a világ.
A missziómező!
Van hol dolgozni!
"Menjetek el! Tegyetek tanítvánnyá minden népet...."

Nincsenek megjegyzések: