A pásztor messze a nyájtól!

Vasárnap délelőtt van.
Ma nem jutottam el gyülekezetbe - betegségem miatt.
Szorít, szúr, szédülök. Megálljt parancsolt! Itt nincs helye a vitának.
Számomra szokatlan a helyzet.
Fizikailag távol vagyok, de gondolatban végigélem a gyülekezettel az ünnepi eseményeket.
Magam előtt láttam az imaórára érkezőket, éreztem kezük szorítását, hallottam imádságaikat.
Majd az énekkar bevonulása, és a lelkipásztor beérkezése a szószékre. Most Hetényi Attila bácsi van ott helyettem.
Az énekek, a hirdetések, és az Ige!
A testté lett, és a hirdetett Ige!
A csoda, amely összeköti a Mennyet és a Földet.
Onnan irányítja Isten népe életét.
Vezérel!
Szent Lelkével tanácsol, igazgat.
És hallja a gyülekezet az Igét
Meghallja a gyülekezet az IGÉT!
És cselekszi.
Erőt kap hozzá az Úrtól!

Elhalkul az ének, és felhangzik az Úrvacsora szereztetési Igéje.
A kijelentés!
Az Úrtól vettem...
...testem...
...vérem...
Cselekedjétek!
Emlékezetemre!

És viszik már az elöljárók az emlékjegyeket.
A megtört test, a kiontott vér emléke megéled.
Nagypéntek fájdalma átjárja a szíveket.

De van bocsánat!
Van tovább!
Van áldozat!
Van jövő!
Van örök élet!

Vannak társak, hiszen felcsendült az ének: Áldott legyen a frigy.

Fizikailag nem vagyok ott, de mintha érezném a kézszorítást, látnám a tekinteteket!

Az Úr kegyelmére utalt életemmel csak egyet kérek most.

Uram!
Segíts nekem!
Segíts nekünk!
Rád figyelni!
Téged hallani!
Neked szolgálni.

És az egész nagy népnek!
Újpesten!
Magyarországon!
Az egész lakott Földön!