Otthon
Otthon – édes otthon! – mondják gyakran a hosszú útról hazaérkezők, amikor végre megpihennek szeretteik körében. Hazaérkezni – azt is jelenti, hogy visszazökkenni a megszokottba, az ismerős körülmények közé. Elül a távollét bizonytalan vibrálása, kisimul a lélek, pihen a test – hiszen otthon van.
Hazaértem – mondják a megtérők boldogan, hiszen a távollét félelmet jelentett, rettegést, az otthon pedig megnyugvást, belesimulást a mennyei Atya kezébe. A távollét nem adott testvéri kapcsolatot, a gyülekezetben igazi társakra talál.
És mintha azt csivitelnék a kismadarak a fészekből, anyjuk tollainak biztonságos takarásában, hogy „Csiripp-csiripp! Itthon vagyunk! A fészekmelegben!”
A többéves hadifogságból hazaérkezők mondhatták még különös érzéssel, hogy: hazaérkeztem! A fogságban nem volt szabadság – itthon van. A politikai üldözöttek, akiknek el kellett menekülniük itthonról, amikor végre hazajöhettek, mit érezhettek?
A nagy emberi kérdésre - mi végre vagyunk a világon – farkaslaka híres lakója, Tamási Áron írja: "Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne."
Mit is jelent számomra az otthon? Mi jelenti az otthont?
Ha körbenézek földi otthonomban, tudom, mi mindent készítettem én magam rajta, és sok fáradtságunk eredményeként lakhatjuk. Ismerem a környéket, a szomszédokat, a napkelte csodáját, a besnyői templom képét. Ismerem házunk lakóit, családomat.
Ha a gyülekezetre tekintek, ahol élek és szolgálok, boldogság járja át a szívem. Jó látni, tudni az imaház szépségét, otthon-szerepét a közösség számára, látni sok igehallgatót, testvéreket. Ha velük találkozom, ha belépek az Úr házába, otthon érzem magam.
Vezetőként az otthon-érzést minden magyarországi gyülekezetben megkapom az Úrtól. Testvéreimmel találkozva megtapasztalom, hogy nem az épület, nem a szervezeti formák, hanem sokkal több köt össze bennünket, a HIT, az Úr Jézus Krisztus.
HA még jobban bővítem a kört, és az otthon fogalmát, és szertenézek a hazában, felvetődik a kérdés: „Itthon vagyok-e?”. A válaszom egyértelműen IGEN!
Szeretem a hazámat, szeretem egyházamat, szeretem gyülekezetemet, szeretem testi otthonomat. Ajándékba kaptam mindent Uramtól. Természetes, hogy hálás vagyok érte.
Március 15-e környékén azonban a kérdés még nagyobb erővel vetődhet fel: mit is jelent az otthon, a haza. A közelgő parlamenti választások is felelősségtudatot sodornak felénk: mi dönthetünk hazánk bizonyos kérdéseiről. Ha itthon akarunk lenni, ha felelősek vagyunk érte, akkor természetesen elmegyünk választani, imádkozva, hittel, odafigyelve, határozottan!
Ideális otthon? HA mégolyan szép is egy ház, nem lehet igazi otthon szeretet, figyelmesség, hit nélkül. A falak lehetnek világosak, a berendezési tárgyak értékesek, a lakók ápoltak, jólszituáltak a lényeg, a Lényeg sokkal több ennél. Lehet szép az imaház, nagy, gazdag a gyülekezet, attól még nem otthonos. És lehet a haza természeti kincsekben (s egyebekben) gazdag, nem lesz otthonná tőle.
Egy jól ismert ének zsong a fejemben, amiben benne van a megoldás, hogy a falakkal körbezárt tíz-száz négyzetméter otthonná nemesüljön. Hogy a sötétség oszoljon, és világosság ragyogjon fel! Halkan, magadban dúdolva kezdd az éneket: „Hol Jézus Úr, az éjszakát napsugaras fény járja át, … országa áldással tele, a fogoly is szabad vele….”!
Ez a megoldás itt a Földön.
Azonban ha itthon/otthon ügyben gondolkozom, bármennyire is komfortos, és Istentől megáldott otthon az itteni, van nála jobb. Olyan, amit nem ember tervezett, nem emberi kéz formált, nincs hiányossága, hibája. Amit az Úr készít az Őt szeretőknek. Örökkévaló otthon. Mert az itthon előbb-utóbb elbomlik, de az az otthon, az égi, az örökkévaló sohasem múlik el.
Ma még itt dolgozom, testi otthonomon, a gyülekezetben, az egyházban, az országban, de miközben itthon vagyok, tudom, hogy „…az égi Hon lesz otthonom!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése