Lépésről-lépésre VI.

Baptista vagyok…
Hitem, elhívásom, szolgálatom, életem Krisztus gyülekezetéhez köt. Lelki otthonra az Úr kegyelméből a baptista családban leltem.
Örülök, hogy ide tartozom.
Hitvallásunk a Biblia alapján áll. Ha elemzem hitvallásunk tételeit, azt kell látnom, hogy azonosulni tudok vele, hogy nem kell szégyellnem, magyarázkodnom, hiszen bibliai módon élve azonosulhatok testvéreimmel.
Gyülekezeti életünk a Bibliából megismerhető, követnivaló modelleket követi, mind a szervezeti élet, mind szolgálataink vonatkozásában. Sokfelé járva azt tapasztalom, hogy a baptisták szót értenek egymással ország- és világszerte. Befogadó közösség vagyunk.
A baptista istentisztelet kedves számomra. Az Ige van a középpontban, de megjelenik a bizonyságtételek, versek, zenei szolgálatok sora, és minden az Ige célbajutását segíti.
Énekeink kimondhatatlan kincsként vannak birtokunkban. És használjuk hétről hétre, így nem porosodnak be, de ha kell, akkor az újabb kor igényeinek megfelelő új énekekkel állunk elő. Így dicsőítjük Istent.
Az imaközösség áldása is közös kincsünk. Amikor egyakarattal tárjuk az Úr elé hálaadásunkat és kérésünket egyaránt.
Baptista és anabaptista őseinkre is hálaadással emlékezem. A vértanúkra, és a hosszabb időn át szolgálókra egyaránt. Talán nem túlzás, ha közöttük említem “Joánnész ho Báptisztész”, vagyis Bemerítő János testvért. Majd Hubmayer Baltazárt, Johann Gerhardt Onckent, Kornya Mihályt, Billy Graham testvért, és hosszan folytathatnám.
Hálás vagyok az Úrnak, hogy használ bennünket a lelki szolgálat végzése mellett karitatív tevékenységekre is. Amikor óriásplakáton látom az út mellett a baptista nevet, azért imádkozom, hogy legyünk olyan jó baptisták, akik krisztusiak, Isten gyermekei, bibliások, hívők, akik a helyükön vannak.
Köszönöm az Úrnak, hogy ide tartozom, hogy itt bízott meg feladattal, felelősséggel, szolgálattal.