Boldog Új Évet!

Idén jövőre van

„Hátha terem – jövőre?” Halljuk az Igét évtizedek óta. És megnyugszunk, hogy a „jövőre” soha sem érhető el! Igaz ez?

Szeretném tudatni a kedves Olvasóval, hogy idén jövőre van. Megszokott elodázásainknak véget kell érni! A vincellér a tegnap mondott mondatát, miszerint „Hátha terem jövőre”, az új év első napjain már így hallhatjuk: „Teremnie kell idén, mert ha nem…”.

Ma reggel kimentem a hólepellel borított kertbe.
Az utca felé eső részen dísznövények pompáznak. Örökzöldek. Fenyők, tuják, ciprusok – életteliek. Kimagaslik a nyír, a fodrosfűz, de a nyári növekedési verseny győztese mégis a tűlevelű fenyő. Ám mindez étkezési szempontból haszontalan.
A gyümölcsöskert felé fordulva más érzéseim vannak. A sor legvégéről tekintélyt-parancsolóan néz rám a nagy diófa. Mintha emlékeztetne, hogy idén is jóltartott bennünket. Gyorsabbra veszem a szemlélődést és megjelenik lelki szemeim előtt a nyári, őszi kép. Amikor cseresznyét, meggyet, szilvát, barackot, ribizlit, egrest, szőlőt és egyebeket szedtünk.
Magunk telepítettük az összes fát. Jogom van kivágni, vagy meghagyni
Van olyan gyümölcsfánk, amelyet 2010-ben ki fogok vágni. Mert nem jó gyümölcsöt terem! Íze, használhatósága csaknem nulla.
Van olyan, amit újra megtrágyázok, öntözgetjük, hogy hátha. Mert hiszen amit termett, az finom volt – de nagyon kevés. Értékelhetetlenül kevés.
Van olyan csemete, amit néhány napja ültettem el. Szolgatársamtól kaptam egy fügefát. Vajon hogy él meg nálunk? Tavasszal érdeklődve nézem majd a leveleit, és várom, hogy mikor, melyik „jövőre” lesz bő termése.
Hatalom van a kezemben. Dönthetek gyümölcsfák sorsáról. De hiszen mindet szeretem. Gyönyörködöm bennük és várom, hogy teremjenek.
Visszajövök Bibliám mellé, és újraolvasom az Úr Jézus szavait. "Egy embernek volt egy fügefája a szőlőjében, és kiment, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de nem talált. Azt mondta erre a vincellérnek: Íme, három éve, hogy idejárok gyümölcsöt keresni ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja a földet hiába? De az így válaszolt neki: Uram, hagyd meg még ebben az évben, míg körülásom és megtrágyázom, hátha terem jövőre, ha pedig nem, akkor vágd ki." (Lk 13,6-9).

Végül még egy szomorú kert élményemről. Volt egy gyönyörű barackfánk. Nagyon finom „kajszi” termett rajta. Megbetegedett, és lassan kiszáradt. Nagyon elszomorodtam. Aztán elkezdett gyökérről hajtani, de mint kiderült a vad alany élte túl a nemes fát, és terjeszkedni kezdett. Az óember kiirthatatlan valósága akart teret nyerni. Ki kellett ásni, megtisztítani a földet tőle.

Mennyei Gazdánk végigjárja gyümölcsöskertjét ma is. Bizakodva keresi gyümölcseinket. Az Olvasók között vannak hosszú hívő múlttal élők, olyanok, akik élete most fordulhat termőre, és vannak facsemeték. Mindenkitől lehetőségei, adottságai szerint vár az Úr termést, vagy életet!

Ebben az évben újra szánjuk oda magunkat Istennek! Még kaptunk egy új lehetőséget az új esztendőben. Az Úr szőlőskertjében a helyünk, Ő gondoskodik rólunk, és megtartó szeretetével vesz körül.

Hidd el! Tudsz teremni ebben az évben, tudsz gyümölcsöző életet élni, tudsz örömöt szerezni életed urának, Jézus Krisztusnak! Ámen, úgy legyen!

Békehírnök - 2010.01.03.