Karácsony után...

...prédikációra készülök.
A krisztushimnusz az alapige.

"Annakokáért az az indulat legyen bennetek..."

Még az ünnep szépsége zsong a lelkemben. A "Csillagfényes éjszakán", a "Csendes éj" és sok más ének. A gyermekek szolgálata, a kórus éneke, a hangszerek hangja (Újpesten jócskán van belőlük).
Csodálatos ajándéka az Úrnak, hogy enged, hogy segít ünnepelni.
Elfogad bennünket.
Meglátogat.
Gyermekeink előadták Panov apó (Tolsztoj novellájának hőse) történetét. Várakozását, és annak beteljesedését - bár nem úgy történt, amint várta, de teljes lett az öröme.

Most, ma már új feladatunk van.
Karácsony örömhírének az alkalmazása.
Mert nagyszerű elméleti módon gondolkozni az ünnepről, de még csodálatosabb tettekre váltani azt.

Pál apostol szavai ezt hirdetik ma:

"5Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: 6mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, 7hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; 8megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. 9Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, 10hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké; 11és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére." (Filippi 2,5-11)

Karácsony után az Ünnepelt indulatát, lelkületét, lemondását, szolgálatkészségét nekünk kell hordoznunk.
Úgy, amint Ő tette.
Igen, egészen!
Ő sokkal nagyobb magaslatról érkezett közénk.
Nekünk tulajdonképpen alig kell lejjebb ereszkedni, ha meg akarjuk magunkat alázni. Megüresedni.
Hiszen alig van valamink, alig vagyunk valakik, szinte semmi...
Ezek a gondolatok járnak a fejemben.
Erről beszélni Karácsony III. napján.
Ezt megélni minden napon.
Ez a küldetésünk.

Adjon kegyelmet az Úr az IGE megcselekvéséhez!