2008. október 26., vasárnap

Hogyan tovább?

A ma délelőtti Ige nagyon elgondolkoztatott.

Jeruzsálemben összeült a válságstáb. Együtt vannak a környező országok követei. Mit lehet tenni Babilonnal szemben? Ötletek, javaslatok, felajánlások érkeztek. Egyre közelebb vannak az álláspontok, és immár létrejön a konszenzus. Az országok képviselői kitalálták, hogy mi a megoldás. Boldogok, hogy sikerült dűlőre jutni, összefogni, megoldani a fenyegetett helyzetet.

Sedékiás is örülhet, hiszen e nagy jelenetőségű tárgyalásnak Jeruzsálem adott otthont, így Jahwe áldása is bizonyos. Az Ő népe érdekét is szolgálja a megállapodás. Más népek mellett.

És akkor megjelent ez az akadékoskodó próféta, Jeremiás.
Micsoda maskara ez?
Mit keres a nyakában az a járom?
Odakötözve, mintha éppen igavonó baromként szántani készülne? Egyébként is az iga a kiszolgálatatottság jelképe!
Mi győzni fogunk - gondolja a király, és tárgyalópartnerei.

És Jeremiás lassan mondani kezdi az Igét, ami az Úrtól jön.
Nem a ti megoldásotok a megoldás, hanem az enyém!
Nabukadneccár az én szolgám!
Hódoljatok be neki!
Szolgáljátok, mert csak azok maradnak életben, akik ezt megteszik!

Érthetetlen a parancs, de az Úrtól való!
Egy lehetőség van a túlélésre - az engedelmesség.

Ma sincs más út.
Számomra - számodra!

De az engedelmesség - az élet útja!
Aki járja - célba ér!

(Jer 27,1-15 alapján)

2008. október 24., péntek

56 kapcsán gondolkoztam el az alábbiakon...

A világ történelme során a rabság és szabadság párhuzama mindenütt föllelhető.

Némelyek rendelkeznek mások szabadságáról.

Mások szenvednek a zsarnokok jogaitól.

Birodalmak nőnek ki, hogy szabad emberek számára dicsőséget hozzanak, és az ő szabadságuk mások rabságát, kényszermunkáját hozza.

Némelyek úgy érzik, hogy magyarázható a rabság is szabadságnak, ha nem is olyan tökéletes - csak jól kell gondolkodni róla (Ábrahám fiai vagyunk!).

Isten időben figyelmeztetett a rabtartó megjelenésére:

Ekkor azt kérdezte Kaintól az ÚR: Miért gerjedtél haragra, és miért horgasztod le a fejed? Hiszen ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz. Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta.

Ki/mi uralkodik. A "normális" az, ha az ember uralkodik a bűn felett. Az "abnormális", ha a bűn az emberen. Nálam/nálad vajon hogy van ez?

A feloldozást is elküldi Isten!

Nevezd nevét Jézusnak, mert Ő szabadítja meg népét annak bűneiből.

Amikor azonban ezt végiggondolta magában, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: "József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből."

Ha a Fiú megszabadít, valósággal szabadok lesztek.

Aki a bűnt cselekszi, az szolgája a bűnnek.

A keresztyének szabadsága (?) az üldöztetés során.

Pál belső készsége a megpróbáltatások elhordozására.

Határozott fellépés Filippiben – mint római polgár.

Virradatkor a bírák hivatali szolgákat küldtek ezzel az üzenettel: "Engedd szabadon azokat az embereket!" A börtönőr ezt rögtön hírül vitte Pálnak: "Üzenték a bírák, hogy engedjelek benneteket szabadon. Menjetek hát, távozzatok békében!" Pál azonban így válaszolt: "Ítélet nélkül nyilvánosan megvesszőztettetek és börtönbe vetettetek minket, jóllehett római polgárok vagyunk, s ráadásul most titokban akartok minket elbocsátani? Azt már nem! Jöjjenek és kísérjenek ki maguk minket!" A törvényszéki szolgák jelentették e szavakat a bíráknak. Azok meghallva, hogy rómaiak, megijedtek, odasiettek, kikísérték őket, kérve, hogy hagyják el a várost. A börtönből kiszabadulva Lidiához tértek be, viszontlátva megvigasztalták a testvéreket, és útra keltek.

Politikai elnyomás – mint rabtartó.

Rabok legyünk, vagy szabadok?

Megalkuvás, vagy a helyzethez való alkalmazkodás?

Munkálkodjatok a város jólétén…

4Így szól a Seregek URa, Izráel Istene az egész fogoly néphez, amelyet fogságba vittek Jeruzsálemből Babilóniába: 5Építsetek házakat, és lakjatok bennük! Ültessetek kerteket, és egyétek azok gyümölcsét! 6Házasodjatok, szülessenek fiaitok és leányaitok! Házasítsátok meg fiaitokat, és adjátok férjhez leányaitokat! Szüljenek azok fiúkat és lányokat! Szaporodjatok, és ne fogyjatok! 7Fáradozzatok annak a városnak békességén, ahová fogságba vitettelek benneteket, és imádkozzatok érte az ÚRhoz, mert annak békességétől függ a ti békességetek is! 8Ezt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Ne engedjétek, hogy rászedjenek benneteket a próféták és a jósok, akik köztetek vannak, és ne hallgassatok az álmodók álmaira! 9Mert hazugságot prófétálnak nektek az én nevemben; nem küldtem őket - így szól az ÚR. 10Ezt mondja az ÚR: Majd ha eltelik a babiloni hetven esztendő, akkor gondom lesz rátok, és valóra váltom azt a jó szót, hogy visszahozlak benneteket erre a helyre. 11Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az ÚR -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek. 12Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. 13Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám. 14Megtaláltok engem - így szól az ÚR -, jóra fordítom sorsotokat, összegyűjtlek benneteket minden nép közül és minden helyről, ahová szétszórtalak - így szól az ÚR -, és visszahozlak erre a helyre, ahonnan fogságba vitettelek benneteket. (Jeremiás könyve 29. rész)

A Szabadító és a megajándékozottak:

Az övéi közé jött, de az övéi nem fogadták be Őt!

Szabadságot hozott, és halálra ítélték!

Erővel, hatalommal jött, de eltűrte az igazságtalanságot is!


És végül: "... adott neki Isten olyan nevet, amely minden név fölött való, hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon...!"

2008. október 16., csütörtök

Minden szerinted legyen Uram!

Minden szerinted legyen Uram,
Te vagy a Mester, én az anyag.
Formálj és készíts terved szerint,
Jól esik nékem, ha szavad int !

Minden szerinted legyen, Uram !
Bűnös élettel szakítottam
És mától kezdve szolgád leszek,
Szavaidra folyton figyelek.

Minden szerinted legyen, Uram !
Tiszta kezedre bízom magam.
A hónál mossál fehérebbre
Kereszten kifolyt szent véredbe' !

Minden szerinted legyen, Uram !
Tebenned van a bizodalmam !
Ha Te velem vagy utaimon,
Akkor én győzök minden bajon.

2008. október 14., kedd

A ránk mért kereszt

(Ma kaptam egy e-mailben az alábbiakat)
Ha minden angyal, a világ minden lángelméje tanulmányozta volna, mikor mi válik hasznodra ebben vagy abban a helyzetben, miféle szenvedés vagy fájdalmas veszteség, nem találhattak volna hozzád illőbbet, mint azt, ami ért. Isten örök gondviselése kezdettől fogva kigondolta, hogy ezt a keresztet saját szívéből értékes ajándékként neked adja.
Mielőtt elküldte volna mindentudó szemével megszemlélte, isteni értelmével átgondolta, bölcs igazságosságával megvizsgálta, szerető irgalmával átmelegítette. Mind a két kezével megmérte, hogy egy milliméterrel se legyen nagyobb, egy milligrammal se nehezebb a kelleténél.
Azután megáldotta szent nevével, fölkente kegyelmével, belé lehelte vigaszát, és még egyszer rád és bátorságodra tekintett.
Így most egyenesen az égből jön feléd, mint Istennek hívása, és könyörülő szeretetének ajándéka, hogy egészen önmagaddá légy, és Istenben megtaláld beteljesülésedet.

Ismeretlen szerző

2008. október 8., szerda

Közeledik a hálaadónap!

Vasárnap tartjuk kedves ünnepünket!

Ilyenkor mindenki díszbe öltözteti a szívét, hogy ne csak egy napig, hanem egész évben, életen át hálásak lehessünk.
Magam is gondolkodom, keresgélek.
Az elmúló gazdasági évben mi volt, ami elsőre hálaokként jut eszembe?
Mi volt, amiről először értetlenkedve gondolkozom, mígnem lehántva a burkot felismerem - hálaok volt az is?
És milyen események voltak, amikről ma még, most még úgy látom, hogy elfogadom hittel, de nem tudok hálás lenni érte? Még nem!
Körbenézek, és látom Isten gondoskodó szeretetét személyes életemben, családomban, a gyülekezetben, az egyházban, a világon
Ha feltekintek az égre, a földre, a vizekre, a kicsiny fűszálra, az óriási tölgyre, elámulva csodálom a teremtett világ szépségét.

Kedves Olvasó!
Csatlakozz lélekben hozzám, és kutasd elmúló évünk áldásait, próbáit. Gyakoroljuk a köszönetmondást - mindenért.

És hívjuk segítségül a költőnő gondolatait:

R.Lukátsi Vilma : AZT, AMI FÁJT ....

Azt, ami "plusz" volt az életemben,
ma azt szeretném megköszönni !
- Amikor vidáman harsonáztam,
nemigen tudtam Eléd jönni,
elégedett, boldog napjaimban
olyan könnyen elbíztam magam,
ha valami eredményt elértem,
szinte dicsért a saját agyam...

- Nem. Ma azt szeretném megköszönni,
ami fájt nekem : nyersen, nagyon,
amikor azt kezdtem énekelni,
hogy "URAM, IRGALMAD SZOMJAZOM !"

Énekeltem... hang és dallam nélkül,
és Rád kapcsolódott a tekintetetem,
mert azt csak a könnyeken át láttam,
Mindenség Ura : ATYÁM VAGY NEKEM !

A szenvedésben - néven szólitottál,
A SZENVEDÉSBEN OTT VOLTÁL VELEM !

Ez a "plusz" az ember életében :
a megtisztító, áldott fájdalom,
akkor is, ha minden fény kialszik,
más szavunk nincs, már csak az hallatszik,
hogy "URAM, IRGALMAD SZOMJAZOM !"

2008. október 5., vasárnap

A pásztor messze a nyájtól!

Vasárnap délelőtt van.
Ma nem jutottam el gyülekezetbe - betegségem miatt.
Szorít, szúr, szédülök. Megálljt parancsolt! Itt nincs helye a vitának.
Számomra szokatlan a helyzet.
Fizikailag távol vagyok, de gondolatban végigélem a gyülekezettel az ünnepi eseményeket.
Magam előtt láttam az imaórára érkezőket, éreztem kezük szorítását, hallottam imádságaikat.
Majd az énekkar bevonulása, és a lelkipásztor beérkezése a szószékre. Most Hetényi Attila bácsi van ott helyettem.
Az énekek, a hirdetések, és az Ige!
A testté lett, és a hirdetett Ige!
A csoda, amely összeköti a Mennyet és a Földet.
Onnan irányítja Isten népe életét.
Vezérel!
Szent Lelkével tanácsol, igazgat.
És hallja a gyülekezet az Igét
Meghallja a gyülekezet az IGÉT!
És cselekszi.
Erőt kap hozzá az Úrtól!

Elhalkul az ének, és felhangzik az Úrvacsora szereztetési Igéje.
A kijelentés!
Az Úrtól vettem...
...testem...
...vérem...
Cselekedjétek!
Emlékezetemre!

És viszik már az elöljárók az emlékjegyeket.
A megtört test, a kiontott vér emléke megéled.
Nagypéntek fájdalma átjárja a szíveket.

De van bocsánat!
Van tovább!
Van áldozat!
Van jövő!
Van örök élet!

Vannak társak, hiszen felcsendült az ének: Áldott legyen a frigy.

Fizikailag nem vagyok ott, de mintha érezném a kézszorítást, látnám a tekinteteket!

Az Úr kegyelmére utalt életemmel csak egyet kérek most.

Uram!
Segíts nekem!
Segíts nekünk!
Rád figyelni!
Téged hallani!
Neked szolgálni.

És az egész nagy népnek!
Újpesten!
Magyarországon!
Az egész lakott Földön!

2008. szeptember 20., szombat

Éhesek vagyunk!


Éhesek vagyunk!
Kiáltják a kis fecskék, vagyis kiáltották néhány hónapja.
Azóta messze tartanak már az itthontól.
Láttuk a hazaérkező szülőket tavasszal, amint örömmel csiviteltek házunk ereszalján.
Rendbeszedték a „fecskelakást”, majd új élet indult útjára. Több is. Amikor kikeltek a kisfecskék, szüleik mindent megtettek, hogy felkészítsék őket az életre, a hosszú útra, a költözésre. És repültek, és hozták az élelmet, de a tátott csőrök soha nem bírtak betelni. Mintha csak azt kiáltották volna: Még! Még! Még!
Szüleik fáradhatatlanul táplálták őket. Tudták, ők tudták már, hogy mi áll előttük. De akkor nem a hosszú út félelme járta át a szívüket, nem aggodalmaskodás töltötte be gondolataikat, semmi rosszat nem éreztek. Boldogan végezték feladatukat.

Pedig:
Életük ideje mindössze 7-8 év lehet.
Testtömegük: 20-25 gramm.
A megtenni való út Afrikába: 8800 km. December végére érik el Dél-Afrikát. Csak két hónapot töltenek ott, fészket nem raknak, nem is költenek a telelőterületen.
A hosszú úton a fecskecsapat 90%-a elpusztul.

Kisfecskék!
Visszavárunk!

Minden értünk van!

Isten teremtett világának szépsége, páratlan gazdagsága kihasználhatatlanul sok kincset tár elénk. A hegyek, a felhők, a víz, bármerre nézünk, gyönyörű szépséget tárnak elénk.
Naponta változó pompa áll rendelkezésünkre.

Van két cicánk. Buci és Marci. Amint a kép is mutatja, nagyon kreatív cicák. Rámolva az udvaron egy kis dobozt hagytam kint. Buci úgy gondolta, hogy neki készítettem. Beletelepedett, és boldogan nézett körbe „cicaszemeivel”, mint aki él a számára felkínált lehetőséggel. Pedig nem is rá gondoltam. De miért ne lehetne az övé, az övék. (egyébként gyakoriak a hasonló helyzetek!)

Bárcsak észrevenném mindazokat az ajándékokat, amelyeket Istenem nekem készített, hogy éljek velük.
Bárcsak érzékelném, hogy mi mindent élvezhetek ajándékai közül, melyeket csak úgy „előttem hagyott”.

Ó bárcsak úgy nézhetnék rá, olyan hálásan, kedvesen, hogy fejemre téve kezét azt mondja: Jól van, tiéd lehet, érted van!

Szeretnék olyan közel lenni, hogy érthessem akaratát, érezhessem jelenlétét, halljam hangját, és hálásan értékeljem tetteit!

2008. szeptember 12., péntek

Az öreg kút titka

Sok-sok éve szorgos emberek munkához láttak, hogy ivóvizet nyerjenek a Föld gyomrából. Ásóval, vödrökkel, kötéllel felszerelkezve kezdtek neki a munkának. És ástak, ástak, ástak.
Egyre mélyebbre hatoltak, remélve, hogy a dombon lévő kúria közelében bővízű kút készülhet.
Munkájuk eredménytelennek látszott.
Napok óta ásnak.
Egész domb épült már a kiszedett földből.
Mígnem megcsillant a mélyben az első vízfolyáson a fentről leszűrődő halvány fény. És egyre több a víz, és boldogan ásnak, és kacagva húzzák magasba az immár élő víztől csöpögő vödröket, és készül, készül, készül.
Ilyen reménykedő-reménytelen, mégis megoldódó sors.
Megépítik a kút belső falát, takaros kútház készül fölé.
Út készül a ház felől.
Aztán évtizedek áldásfolyama kezdődik.
Van vizünk.
Éltető, finom, hűsítő.
És válogatás nélkül issza ember, állat, növény a csodás kincset.
Éveken, évtizedeken át.
Forgatják a kút kerekét, emelkedik a vödör, kristálytiszta a víz, életet ad.

Aztán...

Híre ment, hogy a faluban gödröket ásnak, abba csöveket fektetnek, és abból isznak az emberek. A munkások a domb felé is elindultak szerszámaikkal, és fektették a csöveket, majd visszatemették. Furcsa szerkezetek emelkedtek ki a földből. Egy tekerés, és jön a víz. Csodálatos, tiszta, felüdítő!

A kút távolabbról szemlélte az eseményeket. 
Szeretett volna felkiáltani! Emberek! Vigyázzatok! Nem ez a természetes!
Inkább csendben maradt.

Az emberek egyre jobban kedvelték a csillogó csapokat, a munka nélkül fogadható vizet.

Kutunk vödrét rozsdafátyol vette körül. Itt-ott beleharapott a húsába is. A kimerítetlen víz felszíne a mélyben opálos lett, a kútház megroppant, a hozzá vezető utat benőtte a fű.

Kutunk egyre többször hallja, amint mellette elhaladó emberek ábrándoznak: - Amikor még kútvizet ittunk... 
Bezzeg a mostani csapvíz. Klóros, büdös, ihatatlan.
De még kitartanak mellette.

Amikor e fényképet készítettem, mintha reménykedően azt mondta volna: - Lesz még szükség rám is! Türelmesen várok. Várok! Várok. Várok...

2008. szeptember 3., szerda

Menekülés - mintegy tűzön keresztül.

Hogy is állok ezzel?
Milyen az életem?
Milyenek a harcaim?
A győzelmeim?
A kudarcaim?

A tűz vajon megéget, mert nem gondoltam hatásával?
Vagy elégeti életem fölösleges dolgait?
Valamit kiéget a szívemből?
Vagy beleégeti szívembe szövetsége jelét?

Mi is a tűz?

Szentlélek Isten jöjj szívünkbe, igen óhajtunk... - szoktuk énekelni.
Pedig, ha érkezik, akkor éget, hogy tisztítson, tüzet hoz, hogy melegítsen, hogy erősítsen, hogy minden rendbejöjjön.

Ahol az Úr lelke, ott szabadság.
Bárcsak tapasztalhatnánk minél többen, hogy e tűz nem félelmetes- bár tekintélytparancsoló, nem emészt meg - holott úgy tűnik, senki nem állhat meg előtte.

E tűz életet jelent. Körülölel, és védelmez, felmelegít, táplál, éltet.