Vasárnap tartjuk kedves ünnepünket!Ilyenkor mindenki díszbe öltözteti a szívét, hogy ne csak egy napig, hanem egész évben, életen át hálásak lehessünk.
Magam is gondolkodom, keresgélek.
Az elmúló gazdasági évben mi volt, ami elsőre hálaokként jut eszembe?
Mi volt, amiről először értetlenkedve gondolkozom, mígnem lehántva a burkot felismerem - hálaok volt az is?
És milyen események voltak, amikről ma még, most még úgy látom, hogy elfogadom hittel, de nem tudok hálás lenni érte? Még nem!
Körbenézek, és látom Isten gondoskodó szeretetét személyes életemben, családomban, a gyülekezetben, az egyházban, a világon
Ha feltekintek az égre, a földre, a vizekre, a kicsiny fűszálra, az óriási tölgyre, elámulva csodálom a teremtett világ szépségét.
Kedves Olvasó!
Csatlakozz lélekben hozzám, és kutasd elmúló évünk áldásait, próbáit. Gyakoroljuk a köszönetmondást - mindenért.
És hívjuk segítségül a költőnő gondolatait:
R.Lukátsi Vilma : AZT, AMI FÁJT ....
Azt, ami "plusz" volt az életemben,
ma azt szeretném megköszönni !
- Amikor vidáman harsonáztam,
nemigen tudtam Eléd jönni,
elégedett, boldog napjaimban
olyan könnyen elbíztam magam,
ha valami eredményt elértem,
szinte dicsért a saját agyam...
- Nem. Ma azt szeretném megköszönni,
ami fájt nekem : nyersen, nagyon,
amikor azt kezdtem énekelni,
hogy "URAM, IRGALMAD SZOMJAZOM !"
Énekeltem... hang és dallam nélkül,
és Rád kapcsolódott a tekintetetem,
mert azt csak a könnyeken át láttam,
Mindenség Ura : ATYÁM VAGY NEKEM !
A szenvedésben - néven szólitottál,
A SZENVEDÉSBEN OTT VOLTÁL VELEM !
Ez a "plusz" az ember életében :
a megtisztító, áldott fájdalom,
akkor is, ha minden fény kialszik,
más szavunk nincs, már csak az hallatszik,
hogy "URAM, IRGALMAD SZOMJAZOM !"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése