Hit

A hit nyugalmat ad.
Hinni Istenben.
Hinni az Ő akaratában.
Annak tökéletességében.
Hinni abban, hogy ha nem látszik az út világosan,
ha Ő tervezett valamit, akkor azt véghezviszi.
Odabízni mindent.
Hinni a napi erőszükséglet megnyerésében.
Hit Isten szeretében.
A feltámadás erejében.

Nagypéntek

Elkezdődött az emberiség szempontjából legszégyenletesebb per.

Meghurcolják, kínozzák, gyalázzák az Igazat!
És Ő némát tűri.
Mert Ő az Igazság, és Őt nem lehet eltenni az útból.
Ha hallgat, akkor is hallható a hangja.
Ha megkínozzák, akkor is Ő az erős.
Ha meghal, akkor is Ő az Élet!

Mégis.
Engedi, hogy ... minden teher rászakadjon.
És felviszi a fára.
És megigazulunk ÁLTALA!
Kegyelemből.

Virágvasárnap!

Kibomlik az élet, és teljes pompájában tárul elénk!

Csodálatos ünnepben van osztályrészünk!

Áldott virágvasárnapot!

A szólista

Idén is bejelentkezett!!!!
Újra káprázatos élményben volt részem hajnalban.
Már megint egy szólista.
A tél csöndje után a hajnali, tavaszi madárdal örvendeztetett meg.
5 óra körül ablaknyitás után kinéztem, hogy az autó a parkolóban a helyén áll-e, épségben van-e, és közben beragyogta az újpesti hajnali csöndet egy kedves hang: felcsendült az ének.
Acapella.
Egy szólista, egyszál egyedül.
Felderült a szívem.
A magányos madár nem szomorkodik.
Hosszú volt a tél, és hideg.
De bele van írva a génjeibe, hogy magasztalja Istent.
Énekelni tud, hát azzal teszi.
Kiáltja, énekli, az egész világgal szeretné tudatni, hogy jó az ÚR, hogy érdemes élni, hogy szép nap kezdődik, hogy... ki tudja mit is még.

Köszönöm a hajnali boldogságot.
Beragyogta a szívemet is fénnyel, derűvel!

A tavasz hirnökei...

Káprázatos a tavasz, a világ ébredése.
A napokban néhány crocus nagyon nagy gyönyörűséget szerzett nekem. Ahogy a "semmiből" előbújt, csodálatos színével, virágkelyhével.
Messziről kiáltotta: Élek, figyelj ide!
Leguggoltam mellé. Vagy két éve már, hogy egy üzletben kicsiny cserépben észrevettem néhányat belőle. Megvettem. Ajándékba. Egy jó ideig bent gyönyörködtetett. Most megelevenedett újra.
Lefényképeztem, és a monitoron, kinagyítva elemezgettem, micsoda finom szirmok, bibe, porzók, színek, tisztaság, érintetlenség.
És a kis virág elkezdett beszélgetni velem. Azóta is mondja. Ha elmegyek mellette a járdán, és rásandítok, hát kihúzza magát, és köszön. Itt vagyok, élek!
Tanulgatom, hogy a tél után mindig jön a kikelet. Az első virágokra, növényekre, a rügyfakadásra rácsodálkozom, aztán olyan megszokott lesz minden.
Pedig minden virág, fű, fa, patak, tenger, felhő a Teremtőről, az Életről, Jézus Krisztusról beszél.
Uram!
Nyisd rá minden nap szememet csodáidra!
HA látom, hadd gyönyörködjem alkotásaid szépségében, illatában!

400 év

Az újpesti baptisták története Pest, Buda, Óbuda egyesítésének évéig nyúlik vissza., 1873-ban érkezett Magyarországra Meyer Henrik, mint a Brit és Külföldi Bibliatársulat bibliaterjesztője, aki a Szentírást nem csak árusította, hanem magyarázta is. 1873. március 6-án járt először a Károlyi család által alapított településen. Újpest, az akkor önálló település Meyer korabeli naplójában Neupest néven szerepel. Emlékirataiban többször is megemlékezik magyarországi munkájának kezdetéről, köztük újpesti látogatásairól is. Az 1870-es évek második felében családoknál tartották az összejöveteleket. 1873 márciusában járt először Meyer Újpesten, és ugyanaz év június 2-án már 26 embernek prédikált Isten igéjéből. 1873-at tekintjük az újpesti baptista misszió kezdetének.

Zsúfolásig megtelt az újpesti imaház 2009. február 1-én, amikor megnyitottuk a baptisták 400 éves jubileumi évének magyarországi ünnepségsorozatát.

A megnyitó ünnepélyre nagy sokaság érkezett, hogy hallgassa az előadást, a prédikációt, a kórus énekét, a köszöntéseket. Hogy közösség legyen, gyülekezet, Isten népének áldott sokadalma. A Központi Kórus – Oláh Gábor vezetésével – magával ragadta a jelenlevőket Isten trónusa elé, hogy lélekben közösen énekeljünk halleluját, és együtt pillantsunk be Isten dicsőségébe.

Az istentisztelet része volt a történelmi visszatekintés. Dr. Mészáros Kálmán egyházelnök testvér vetítettképes előadással kalauzolt végig a 400 esztendős úton, megállva a főbb állomásokon.
Az egyháztörténet igazolja, hogy a keresztyénség kétezer éves története alatt - az apostoli kortól napjainkig - mindig voltak olyan evangéliumi csoportok, amelyek a baptisták által ma is vallott legfőbb bibliai igazságokat hirdették és gyakorolták.
A mai baptizmus tanítását és gyakorlatát a reformáció korában keletkezett anabaptista mozgalmak közelítették meg a legjobban.
Jelenlegi formájában a baptizmus az újkor szülöttje. Európában 1609-ben indult el, amikor Amszterdamban Smyth, John ( 1612) az angol államegyház üldözöttje, több puritán társával együtt Jézus Krisztus példájára bemerítkezett.

Az igehirdetés szolgálatát Mészáros Kornél főtitkár testvér, a vendéglátó újpesti gyülekezet lelkipásztora végezte, Mk 8,27-30. alapján. Hálaadással tekintve a 400 éves múltra, a baptisták munkájának, szolgálatának kiemelkedő voltára, mégis a megkerülhetetlen kérdéssel kell szembenéznünk: „Ti kinek mondotok engem?” Bárcsak a legfontosabb az lehetne számunkra, hogy Jézus a Krisztus, a Megváltó, a Szabadító, a gyülekezet, az egyház, a baptisták Ura!

Az ünnepen felkérést kaptak a közösség különböző szolgáló csoportjai, hogy röviden szóljanak tevékenységükről. Így a férfiak munkájáról Marosi Nagy Lajos presbiter, a nők szolgálatáról Kübler Jánosné Zsuzsa, lelkipásztorné szólt. Az ének-zene, mint közösségünk meghatározó tevékenysége, az Oláh Gábor karnagy testvér vezette bemutatóban tárult elénk. A fiatalok szolgálatáról Kovács Dániel teológiai hallgató szólt, majd a BTA tanulmányi igazgatója, Urbán Gedeon beszélt a gyermekek között végzett munkákról, és az oktatási lehetőségekről. Pavelcze László, a Baptista Szeretetszolgálat veszélyhelyzet-kezelési igazgatója a baptisták segítőkészségéről, és közösségi életünk csodájáról számolt be.

A Magyar Baptisták Világszövetségének titkára, Papp János missziói igazgató szólt a nagyvilágban szétszórva élő magyar baptistákról. A határon túli magyar baptisták jelenlévő képviselői igei gondolatokkal, köszöntéssel szolgáltak. Dr. Kovács József főtitkár Erdélyből, Dóczé Bálint a Felvidékről, Nyúl Zoltán és Nagy Tibor testvér a Vajdaságból volt közöttünk.
Papp testvér felolvasott az amerikai kontinensről érkező köszöntő levélből is, amelyet Herjeczki Géza testvér írt, valamint a Kárpátalján élő magyar baptisták életéről beszélt.

Az istentiszteleten énekelt 400. ének vezérgondolatunk maradhat. „Csak Jézus, senki más…!”
Áldással, majd a Himnusz eléneklésével fejeztük be bő 3 órás ünnepünket.
A 400 évért: Soli Deo Glória!

2009 - a 400 éves jubileum jegyében!

Micsoda történelmi múlt!
Mi minden van már mögöttünk!

Amikor 400 éve Amszterdamban megalakult az első baptista gyülekezet nem is gondolták hitelődeink, hogy milyen történelemformáló tettet hajtanak végre.
John Smyth és Thomas Helwys egyszerűen csak engedelmeskedtek Isten Igéjének, és azóta mintegy 120 millió követőjük akadt.

Február elsején Újpesten közösen emlékeztünk a történelmi múltra, a megtett útra, az elvégzett szolgálatokra, a megnyert áldásokra.

Ebben az évben sokszor mondjuk, halljuk majd: 400 évesek vagyunk.

Adja meg az Úr, hogy mégis fiatalos lendülettel szolgáljunk Neki, a világ Urának!

Ökumené

Az imahét vége felé közeledve hála van a szívemben az egységért, a közösségért, amelyet megélhettünk ebben az esztendőben is. Amikor felekezeti hovatartozástól függetlenül - szeretetben voltunk együtt estéről estére.

Az ökumené, a katolikusok és protestánsok közötti párbeszéd, vagy a protestáns felekezetek egymás közötti beszéde nem hordozhatja magában azt a célt, hogy a másikat olyan vallásúvá tegyük, mint magunk is vagyunk.
A párbeszéd célja, hogy megtaláljuk a közös pontokat, amelyeket egyformán, vagy közel egyformán látunk.
Nekem rosszul esik, ha valaki meg akar változtatni. Ha saját vallási meggyőződését rám akarja erőltetni.
A középpont: Jézus Krisztus. Benne nincsenek, nem lehetnek olyan válaszfalak, amelyek minket gyakran elválasztanak.
Hála van a szívemben azokért az ajándékokért, amelyeket Isten a katolikus, református, evangélikus testvérek között helyezett el. Örömmel hordozom azon ajándékokat, amik a baptista közösség értékei.
De nem az a célom, hogy akár az imahéten, akár egyéb alkalmakon más felekezetek híveit akarjam áttéríteni, vagy hitvallásomat rájuk erőltetni.
Óriási a világ.
A missziómező!
Van hol dolgozni!
"Menjetek el! Tegyetek tanítvánnyá minden népet...."

Karácsonyi emlékezés

Régi, besárgult naptárakat nézegetek, és mintha megmozdulnának a decemberi napokat jelző számok. Megelevenednek korábbi évek ünnepei.
A közelmúlt is jól látható, de távolabbi emlékek bomlanak ki. Mintha kiáltanák nekem: “Emlékszel?”
Hogy ne emlékeznék arra, amikor kicsiny gyermekeinkkel együtt körülültük a karácsonyfát, és olvastuk a karácsonyi történetet. Az angyalokról, Isten szeretetéről, a Megváltóról beszéltünk, majd a Legnagyobb Ajándék mellett apró ajándékaink is előkerültek. Bontogatták, és ragyogó szemmel feledkeztek bele az új játékokba.
Az első legációknál lassul a naptárlapok visszafelé pörgése. Nem volt könnyű annyit prédikálni, hirdetni a jó hírt, de nagyon nagy öröm volt. Talán a hallgatók számára is áldást jelentett.
Saját gyermekkorom felé haladok. Csaknem fél évszázadnyi múlt pergett le előttem. Emlékszem szerény ajándékaimra (van amit máig megőriztem), és a meghitt családi légkörre. Szüleim nagyon szerettek, és hitük, szolgálatuk, ünneplésünk példa számomra.
Tovább haladok az években visszafelé. Hosszú évszázadok furcsaságai után, amelyeket a történelemkönyvekből ismertem meg, ragyogó fényesség tárul elém. Mintha egy angyalt látnék Betlehem mellett. Azt kiáltja az ott lévő pásztoroknak: Ne féljetek! Üdvözítő született. Látom őket, amint elindulnak Betlehem felé, hogy meglássák Őt. Gondolataim még az ószövetségi próféták felé indulnak, akik szóltak a Messiás érkezéséről, de megnyugszom a betlehemi jászolbölcső titkának meglátásában.
Megérkezett.
Mert Isten szerette a világot. Úgy szerette, hogy Őt adta ide nekünk. Legyen áldott érte, hogy az akkor közénk érkező itt van ma is.
Hallhatjuk Őt, beszélhetünk vele, ünnepelhetjük.
Róla szól, Érte van, Övé a karácsony.
Születésnapján jöjj hozzáillő ajándékokkal, tisztelettel, szeretettel.
Szolgáljuk Őt úgy,mint a Békefejedelmet, aki eljött harcok-dúlta világunkba, és megmutatta , hogy a körülmények ellenére van boldogság, békesség, öröm, szeretet. Ha az Ő ajándékait elfogadjuk, boldog karácsonyunk lesz!

Karácsony világossága

Sűrű homály borít mindent, áthatolhatatlan sötétség uralja a Földet. Reménytelennek tűnik bármiben is bizakodni, hogy változhat. Botorkál mindenki, úttalan utakon töri össze magát, és tesz tönkre másokat is. Micsoda kilátástalan helyzet. A feloldhatatlan sötétség-takarót ki veheti le az emberiségről?
Igen. Beszéltek a próféták változásról, Messiásról, Szolga-Királyról, Isten különös megoldásáról, de ki hiszi azt el?
Az idők teljességében azonban beteljesül minden.
Mintha a világ sötétjét “biztosító” szőrcsuha hasadozni kezdene. Egy résnyi nyíláson átragyog egy kicsiny sugár a mennyei fényből. Betlehem mezején pásztorok tanyáznak, és látják, ahogy megvilágosodik a sötét. Angyal áll eléjük, és mondja a boldogító hírt: “Ne féljetek! Üdvözítő született!”
A fényesség megállíthatatlan, hiszen egy kórusnyi angyal érkezik. Micsoda ragyogás? És milyen nagyszerű az ének is. Boldog lények éneklik, lágyan, csillogó hangon, hangosan, és mégsem bántó módon a gyönyörű éneket: “Dicsőség …békesség…!”
Aztán visszazárul a szőrcsuha a Föld fölött, és látszólag ismét sötét van, de a pásztorok szinte fuldokolnak a boldogságtól. Hallottad te is, láttad, igaz volt? - kérdezgetik egymástól. Angyalsereget láttunk, hozzánk jöttek, nekünk mondták? Igaz lehet ez? Menjünk el egészen Betlehemig, nézzük meg!
Jó teológusként utánajárnak a dolgoknak. Amit hallottak, arról szeretnének megbizonyosodni. A hit válhasson tapasztalássá. És mennek, és megtalálják kisgyermeket bepólyálva egy jászolban. Elmondják, amit láttak, és hallottak, és ragyogó szívvel mennek tovább.
Jóval távolabbról is világosság ragyog fel. Mintha a sötét lepel napjai meg lennének számlálva, megint hasad egy jókorát, és csillagfény hirdeti: Uralkodó született! A napkeleti bölcsek a csodás ragyogás láttán nagyértékű ajándékokat csomagolnak, és indulnak, hogy hódoljanak a megszületett király előtt. Azonban Jeruzsálembe érkezve sötétséget tapasztalnak. Ahol szükség lenne a világosságra, ott továbbra is sötét van. Sem a templomban, sem a palotában nem tudnak a Király érkezéséről. Azonban némi útbaigazítást adnak azok, akiknek a hír hallatán kitörő örömmel kellene indulniuk Betlehem felé, de nem törődnek vele. Később is csak gyermekgyilkosságra futja tőlük.
A napkeleti bölcsek megtalálják Jézust, mert látták az Ő csillagát.
Később folytatódik a ragyogó fényesség növekedése.
“Én vagyok a világ világossága! - mondja Jézus Krisztus. Ti vagytok a világ világossága! - mondja,vagy kéri Ő tőlünk.
Az Atya igazolja Őt jelekkel, csodákkal, és fénylő ragyogása nőttön nő.
Mígnem úgy tűnik, hogy a sötétség végül elnyeli a világosságot. Kereszten függ az Isten Fia. Elvégeztetett! - sóhajtja, és meghal a kereszten. Azonban a Föld elemei megmozdulnak, és a sötét kivilágosodik. Szembe kell nézni gyalázatos tettével az emberiségnek, miközben a templom kárpitja is kettészakad! Nem zárható ki többé a világosság az életünkből! Nem menekülhet, nem rejtőzhet senki többé Isten elől!
Krisztus feltámadásával folytatódik a világosság áradása! Velünk az Isten! Immánuel! Minden rendben van!
2008 karácsonyán újra megelevenedhet az első felhasadása a sötét-takarónak. Ha életed sötétségben, rejtőzködésben tengődik, jöjj, és lásd meg Őt, ünnepelj Vele, fogadd az Érkezőt! Jön csillagfénnyel, érkezik angyali énekkel, immár nem kisgyermekként,hanem uralkodóként keres téged kedves Olvasó!
Világossága helyrehozza életed. Igéje reményt nyújt, jelenléte békességet hoz, ígéretei üdvösséget jelentenek!
Legyen áldott ünnepünk! Ragyogjon be szívünkbe az Úr Jézus világossága!
Boldog karácsonyt!