Karácsonyi emlékezés

Régi, besárgult naptárakat nézegetek, és mintha megmozdulnának a decemberi napokat jelző számok. Megelevenednek korábbi évek ünnepei.
A közelmúlt is jól látható, de távolabbi emlékek bomlanak ki. Mintha kiáltanák nekem: “Emlékszel?”
Hogy ne emlékeznék arra, amikor kicsiny gyermekeinkkel együtt körülültük a karácsonyfát, és olvastuk a karácsonyi történetet. Az angyalokról, Isten szeretetéről, a Megváltóról beszéltünk, majd a Legnagyobb Ajándék mellett apró ajándékaink is előkerültek. Bontogatták, és ragyogó szemmel feledkeztek bele az új játékokba.
Az első legációknál lassul a naptárlapok visszafelé pörgése. Nem volt könnyű annyit prédikálni, hirdetni a jó hírt, de nagyon nagy öröm volt. Talán a hallgatók számára is áldást jelentett.
Saját gyermekkorom felé haladok. Csaknem fél évszázadnyi múlt pergett le előttem. Emlékszem szerény ajándékaimra (van amit máig megőriztem), és a meghitt családi légkörre. Szüleim nagyon szerettek, és hitük, szolgálatuk, ünneplésünk példa számomra.
Tovább haladok az években visszafelé. Hosszú évszázadok furcsaságai után, amelyeket a történelemkönyvekből ismertem meg, ragyogó fényesség tárul elém. Mintha egy angyalt látnék Betlehem mellett. Azt kiáltja az ott lévő pásztoroknak: Ne féljetek! Üdvözítő született. Látom őket, amint elindulnak Betlehem felé, hogy meglássák Őt. Gondolataim még az ószövetségi próféták felé indulnak, akik szóltak a Messiás érkezéséről, de megnyugszom a betlehemi jászolbölcső titkának meglátásában.
Megérkezett.
Mert Isten szerette a világot. Úgy szerette, hogy Őt adta ide nekünk. Legyen áldott érte, hogy az akkor közénk érkező itt van ma is.
Hallhatjuk Őt, beszélhetünk vele, ünnepelhetjük.
Róla szól, Érte van, Övé a karácsony.
Születésnapján jöjj hozzáillő ajándékokkal, tisztelettel, szeretettel.
Szolgáljuk Őt úgy,mint a Békefejedelmet, aki eljött harcok-dúlta világunkba, és megmutatta , hogy a körülmények ellenére van boldogság, békesség, öröm, szeretet. Ha az Ő ajándékait elfogadjuk, boldog karácsonyunk lesz!