Visszatekintve...

...látom igazán, hogy mennyi minden történt velem mostanában.

Október 27. csütörtöktől reformációi imahetünk volt Újpesten. Nagyszerű alkalmak esténként.

28-án, pénteken Hajdúböszörményben és Nyíregyházán jártam. Utóbbi emlékezetessé vált azzal, hogy megint beütötték a kocsim jobb első ablakát. Értelmetlen rongálás. Érthetetlen. De ez is része a szolgálatnak, az életnek, az útnak.

Szombaton temetőben jártunk, és emlékeztünk régen célba érkezett szeretteinkre.

Múlt vasárnap délelőtt 9 fehérruhás bemerítésével szolgálhattam az Úrnak Debrecenben. Felemelő élmény volt, áldás Istentől. A népes gyülekezet, a hiteles bizonyságtételek, az örömteli közösség.

Délután már Újpesten a reformációi imahét alkalmát vezethettem, ahogy a PRÚSZ "Rát Mátyás díjának" átadása is sorra került. Nagyszerű előadás (Marosi Nagy Lajos), igehirdetés (Dr. Kádár Zsolt), laudációk (CSoma Áron), díjátadás (Novotny Zoltán). A IV. kerületi protestáns gyülekezetekkel együtt ünnepeltünk.

Hétfőn október 31-én úrvacsorával zárult a reformációi imahét. Én prédikáltam. A téma: Soli Deo Gloria! Bár igazán így érzeném ezt mindig, hogy Egyedül Istené a Dicsőség!