Lóci már egy hete érkezett...

Bővebben ezután saját honlapom blogján fogok írni...

www.mekor.hu

Lóci egynapos

Lóci már egynapos

2012-02-27

Lóci megérkezett!

2012-02-26

Mészáros Lőrinc (Lóci) megérkezett!

Soli Deo Gloria!

Még nagypapa korodban is...

...emlékezni fogsz rá (megemlegeted)!
Szokták mondani kisgyerekeknek, ha rosszalkodnak.
Nem mostanában hallottam én is e szavakat.
Egyetlen Menyem egyre közelebb van a szüléshez, én meg a nagypapa-korhoz.
Hmmm.
Visszaemlékezem gyermekkoromra, és valóban sok emlék van a szívemben.
Isten kedves családdal áldott meg, boldog gyermekkorral, hittel, gyülekezettel, megtéréssel, elhívással, szolgálattal.
Minderre hálaadással emlékezem - meg nem nagypapaként, de órák múlva, napok múlva úgy is.
Mert jó dolog "megemlegetni" az Úr nagy tetteit.
Minden időben!
Hálaadással!

Az Örökkévaló és az idő

Már készülünk az új esztendőre is, így beillesztem a Békehírnök újévi vezércikkét.

Néhány napja még csak annak, hogy Jézus Krisztus születését ünnepeltük. Őt, aki a világmindenség ura, aki „Örökkévaló Atya”, aki az idő és a tér fölött lévő hatalmas Úr. Számára nem titok a múlt és a jövő, nem rejthető el szeme előtt a világ egyetlen pontja sem, hiszen mindig és mindenütt jelen van. JAHVE, a Vagyok titka benne megtalálható. Az időtlen létezés, amiben összefonódik a múlt végtelenje a jövő elérhetetlen messzeségével, sőt túlcsordul azon és a mindenséget öleli egybe.

Ő lett emberré, és 2000 évvel ezelőtt önmagára nézve is kötelezővé tette a térben és időben élés állapotát. E földön járva közöttünk megismerte az emberi test létének minden valóságát, kínját is. Azt, hogy nem volt jelen egyszerre több helyen és, hogy az idő számára is korlát volt. Még azt is felvállalta, hogy földi életéről a történetírók kimondhassák, hogy: „élt 33 évet”. Hogy leírják róla, hogy meghalt, és eltemették.

De micsoda 33 év volt az! Vagy még jobban szűkítve a szolgálati évekre, micsoda három esztendő volt az? Dinamizmussal, tettrekészséggel, szolgálattal, segítőkészséggel teli, lüktető életet élt. Porsátorban élt évei marandóságának titka, hogy az Örökkévalóval volt napi kapcsolatban. Hozzá kötötte „mulandó” éveit, belőle táplálkozva tudta, mit kell tennie, hozzá igazodva az engedelmesség által tudta korlátait, és benne bízva érezte az élet biztonságát.

Az Atyához igazodó életre válaszolt a Mindenható, és nem engedte, hogy csak annyi maradjon fenn Jézusról, hogy „élt 33 évet, meghalt és eltemettek”, hanem győzelmes folytatást adott, hiszen az evangélisták leírták, az igehirdetők, a bizonyságtevők azóta is mondjuk, hirdetjük, hogy az Úr feltámadott! Ő maga az élet, az ÉLET!

Jézus Krisztus imádkozott értünk, hogy az Atya őrizzen meg itt a korlátok között élt életszakaszunkban. Hogy tegyen eggyé bennünket, hogy vigyázzon ránk, és Ő maga ígérte, hogy az örökkévalóságban készít helyet, és ott lakhatunk majd mi is, örökkön örökké, végtelen időkig, időtlenül, beleolvadva Isten végtelenségébe.

A földi évhatár küszöbének immár 2012-es feliratú oldalára lépve új elhatározással, odaszánással imádkozzunk! Életutunk az örökkévalóság felé halad. Egyelőre a tér-idő határaiba szorítva haladunk, míg majd kitárul előttünk Isten csodálatos mennyei világának a kapuja. Az esztendő kezdetén segítségül hívhatjuk az Urat, kérhetjük Tőle a zsoltárossal, hogy „ Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” (Zs 90,12). Így lesz elkezdett új évünk Gazdája a Mennyei Atya, az Örökkévaló. Onnan nézve (miközben itt van velünk) tanácsol, az egészet átlátva vezet, a jövőt ismerve ad szabad akaratot, döntési jogot.

Vajon készek vagyunk-e mi, a harmadik évezred „mindent-tudó” bölcsei beismerni, hogy Nála nélkül semmit nem cselekedhetünk? Elismered-e ma, hogy nélküle tönkremennek, elfolynak az évek, az élet, és nincs maradandó, nincs érték, a semmi van. Sőt, rosszabb, mert ez a semmi az istennélküliség bűnössége.

Ma azonban újat kezdhetünk. Milyen különös ajándék az évek számolásának lehetősége. Újra figyelmeztet az elmúlásra, az odaszánásra, a helyes életre. Tegnap a számvetés ideje volt még, a hálaadásé és a bűnbánaté. Ma „tiszta lappal” indulunk. Jöjjetek, keressük Isten akaratát, kapcsolódjunk rá annak cselekvésére.

Vajon mi vár ránk ebben az esztendőben? Öröm, megoldás? Fájdalom, nyomor? Reménység, vagy reménytelenség? Nem ez a fő kérdés, hiszen igaz ránk nézve is, hogy „mindenre van erőm a Krisztusban…”(Fil 4,13). Vele bátran indulhatunk!

2012 Isten ajándéka számodra. Hálás szívvel fogadva élj vele minél jobban!

Boldog karácsonyt!

Sms-ben, email-ben, képeslapon, levélben, telefonon, személyesen mondjuk, kiáltjuk, ragyogjuk egymásnak: „Boldog karácsonyt!”. Megölelve, kezet rázva, szemébe nézve kívánod szeretteidnek, hogy legyen boldog ünnepük. Még ellenségedre is rámosolyogsz, ismeretlen útitársadnak is odabiccentesz: „Boldog karácsonyt!”. És áradhat a boldogság-folyam, hiszen megérkezett Ő maga, akiben van a boldogságunk. A boldog Isten fájdalomteli lemondással, de elküldte áldozatát az emberiségért, aki így, drága áron szerezte nekünk boldogságunkat.

Eljött, közöttünk élt, láttuk dicsőségét, és immár visszament az Atyához. Csaknem kétezer éve.

De az a harminchárom esztendő a Föld legszebb időszaka. Isten testben közöttünk volt. Jézusban az Ige testté lett, itt lakott, és személyesen hallhatták, leírhatták, olvashatjuk. Az Emberfia, az Isten Fia élt Názáretben, Kapernaumban, gyakran járt Jeruzsálemben, Betániában, megfordult a samaritánusok földjén, hajóba ült és onnan tanította a sokaságot, ha kellett lecsöndesítette a vihart, vagy járt a víz felszínén is. Jézus Krisztus életének három esztendeje pezseg az aktivitástól, hiszen fáradtságot nem kímélve szolgálja népét. Az Atya, Jahve egyetlen Fiaként tanít, gyógyít, szabadít, segít az éhezőkön, a bajbajutott embereken. Bár a fején nem visel glóriát, de nagy dicsőséget látnak, akik valójában megismerik Őt.

És az az éjszaka, amikor megszületett? Felfoghatatlan a betlehem-mezei káprázat. Kinyílik az ég zsilipje, ami addig, és azóta elzárja a dicsőségáradatot előlünk, és mintha lezúdulna egy csillagokból formálódó égi út, ömlik a földre Isten valósága. Mintha az angyalok ölben hoznák a születendő gyermeket, hogy mihamarabb jászolbölcsőjébe kerülhessen. Megérkezett, hogy csodás küldetését betöltse.

És zeng az angyalkórus a figyelmes pásztoroknak: „Dicsőség! Békesség! Jóakarat! Ne féljetek! Örömöt hirdetek! Az egész nép öröme lesz! Megszületett az Úr Krisztus!” és a kórus énekli a magasztaló éneket, miközben mondja az angyal, hogy hol találják meg, mi lesz a jel az Érkezőn, Krisztuson.

Ragyogással, ámulattal a szívében indul a pásztornép, és mindent úgy talál Betlehemben, ahogy az angyal megmondta. Ó, de gyönyörű szép éj volt az, hiszen fénye azóta is beragyog ünneplésünkbe.

Kedves Olvasó, drága Testvérem! Ha a karácsonyfa csillogó fénye, ragyogó sugarai előtted vannak, bár meghallanád, és énekelnéd az angyali kórus énekét Isten dicsőségéről, és a mi békességünkről. Ha a gyülekezeti ünnepen részt veszel, legyen nyitva a szíved az Érkezőnek. Ha csak jászolbölcső minőséget tudsz nyújtani, azt is tárd ki előtte.

Boldog karácsonyt, kedves Újpesti Gyülekezet!

Az Érkező személye…

„Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!” (És 9,5)

Az angyal ezt mondta neki: "Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél! Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának mondják majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége." (Lk 1,30-33)

Amikor az angyal Máriának hirdeti a csodát, hogy gyermeke születik, a hét évszázados prófécia hangja ismétlődik meg. Később a felnőtt Jézus Krisztus is Ésaiás próféciájában mutat rá arra a küldetésre, amelyet teljesítenie kell.

Egy gyermek születik. Nagyszerű a várakozás. Emlékszem, amikor 26 éve első gyermekünk érkezését vártuk (így karácsony körül egészen közel volt már), különös érzés volt a szívemben. Vajon ki lesz ő, az érkező. Milyen lesz, ha felnő, de főként milyen gyermek lesz? Hogy lehet, hogy kell róla gondoskodni? A prófécia megjövendöli a Gyermek érkezését, akinek a várása is kimondhatatlan öröm. Népe évszázadokon át reménykedik megérkezésében. A gyermekként jött Jézus Krisztus tisztaságban, szentségben érkezik. Istentől jön, az Ő világából, mellőle, Ő maga érkezik a Földre az Egyszülött Fiúban, a Királyi Gyermekben. Amikor később Jézus szól a gyermekekről, amikor a közelében lehetnek, kiábrázolódik a „gyermek-sors” nagyszerűsége: „"Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.” (Mt 18,3). Unokavárás közben is megerősödik ez a kép bennem. Vajon ki érkezik? Milyen lesz kisgyermeknek, milyen lesz, ha felnő? Küldetése, szolgálata, jelleme mit ábrázol ki? Vajon „mivégre” lesz itt a Földön? Mert minden érkező céllal jön, minden életnek küldetése van, minden érkező gyermekből egyszer távozó ember lesz, de addig feladata van. Hogy élhet értelmes, értékes életet?

Fiú adatik. A próféta világosan látja, hogy a karácsonykor érkező személy fiú (férfi), aki mindig mellettünk áll, akire támaszkodhatunk, ha baj van. Fiú adatott nékünk. Mellettünk van hát, hogy erejével, származásával, örökségével, kapcsolataival segítsen nekünk. Fiú adatott nekünk, akinek olyan „Apukája”, olyan Atyja van, akire nem csak Ő számíthat, hanem mi is. Fiú, aki bennünket barátaivá fogad, tanítványokká, és bemutat Atyjának, beajánl minket is országa építésekor, hogy vele együtt dolgozzunk. Fiú, Aki számára az Atya szava létfontosságú, akarata parancs, aki példát ad mindnyájunknak! Kedves fiúk, ha sokat képzeltek magatokról, jöjjetek, tanuljunk Tőle, Jézus Krisztustól! Legyen Ő a példakép!

Az uralom az ő vállán lesz. Ez a meghatározás nem csupán azt jelenti, hogy aki jön, az csodálatos uralkodó egyéniség, hanem azt is, hogy aki jön, nem csak az uralkodás dicsőségét, hanem annak terheit is hordozza, a felelősségét is vállalja. Az Érkező – bár minden általa lett, szolgává lesz. Megüresíti magát, és engedelmes lesz, egészen a kereszthalálig. Úgy uralkodik a világ fölött, hogy szolgál az emberiségnek, sőt az életét adja értünk. Vállán van az uralkodás terhe, és készséggel vállalja. Az övéiért harcba száll, hogy rátaposson az ellenség, az ősi kígyó fejére. Fájdalommal járó találkozás ez, de Ő a Győztes, a nagy Király, Jézus Krisztus! Neki adatott azután minden hatalom, Ő nem él vissza vele, szereti népét, gyengéd pásztorként.

Hívják nevét csodálatosnak, tanácsosnak. Folytatódik a név, a krisztusi jellem kibontása. A régi próféta Isten akaratát veti pergamenre, és ez marad fenn az utókor számára. Jézus, a csodálatos! Egy kedves, régi énekünkben is megénekeljük ezt (Ó, Jézus te, Csodálatos…). Ha őszinte szívvel olvasunk Róla, ha ismerkedünk Vele, hamar elámulunk nagyszerűségén. Karácsony ünnepén is így tekinthetünk Reá. A legcsodálatosabbra a világon. Manapság nagyon sokat bitorolják azt a nevet, hogy tanácsos, vagyis tanácsadó. Tudásuk, képességeik korlátozottak. Lehet, hogy saját szakterületükön kiválóak, de mindenhez nem érthetnek. Az érkező, Jézus Csodálatos, Tanácsos, aki megért, barátunkká lesz, és úgy vezet minket. Érezzük, hogy összekuszálódott világunkban mennyire szüksége van az embernek ilyen meghitt barátra, akire rábízhatja élete minden titkát, s akinek a támogatására mindig számíthat? Időnként egy-egy válaszúton, nagyon érezzük, hogy milyen jó volna mellettünk valaki, aki meghallgatna, és megmutatná az utat, amerre mennünk kell. Halld meg az üzenetet. Aki jön: csodálatos tanácsos, mindent megért, mindent meg tud magyarázni, és mindenből tudja a kivezető utat.

Hívják nevét Erős Istennek. Néha azt mondják mai emberek a probléma nagyságától megijedve, hogy itt már Isten sem segíthet. Akik nem ismerik az Ő erejét, nagyságát, hatalmát, azon feltételezik, hogy nem tud mindent megtenni. Mi azonban ismerjük Őt, mi ismerjük meg Őt, mint Erős Istent! Hidd el, hogy nincs akkora gond, ahol nem Ő lenne a Megoldás! A legsúlyosabb teher, a legnehezebb feladat egyaránt könnyűvé válik, mert segít vinni.

És hívják nevét Örökkévalóság Atyjának, azaz örökkévaló atyának. Milyen nehéz a mulandó világból az örökkévalóság felé néznünk, mert nincsenek tapasztalataink róla. Milyen lehet az az idő, aminek nincs határa, nincs vége? Már nem is idő. Egyelőre felfoghatatlan. A gyermek, a fiú, az uralkodó, a csodálatos, tanácsos, az erős Isten egyben Örökkévaló Atya is. Ő a mindenünk. Ezen az ünnepen az Örökkévaló magához öleli a mulandó emberiséget. Önnön életét osztja meg velünk. Üdvösséget kínál. A mindent ajándékozza nekünk. A gyermek, a Fiú helyébe most Örökkévaló Atyaként lép, aki minden szükségünket ismeri, aki minden imádságunkat hallgat, aki foglalkozik velünk, mert felelősnek érzi magát a teremtett világért, az emberért, értünk.

És hívják nevét Békesség Fejedelmének. Azt gondolom, hogy a legfontosabb titokhoz elérkeztünk. Megzavarodott, ellenséges, békétlen világunkban végre Fejedelemre van szükség. Vezérre, aki kiáll népe elé, és azt: mondja, kövessetek! Azt tegyétek, amit én, ott legyetek, ahol én, engedelmeskedjetek, és célba juttatlak!

Jézus egy ellenséget nevez meg, a bűnt, és annak gazdáját, a sátánt.

Az ünnep csendjében rendezd az Úr előtt kapcsolataidat. Kikkel vagy haragban? Kik iránt hordozol a szívedben neheztelést? Hogy lehetne sok elrontott ügyedet helyrehozni? A békesség Fejedelme át akarja venni az uralmat fölötted. Ő, aki a Menny békéjét hozta le, megváltoztatja környezetedet. Általa megbékülnek a haragosok, eloszlanak a sérelmek, gyógyulnak a sebek, minden jóvá lesz.

Azért jön, hogy megszabadítsa népét annak bűneiből (Mt 1,21).

Karácsony ünnepén ismerjük meg Urunkat olyannak, annak Aki Ő valójában!

Mészáros Kornél lelkipásztor

Visszatekintve...

...látom igazán, hogy mennyi minden történt velem mostanában.

Október 27. csütörtöktől reformációi imahetünk volt Újpesten. Nagyszerű alkalmak esténként.

28-án, pénteken Hajdúböszörményben és Nyíregyházán jártam. Utóbbi emlékezetessé vált azzal, hogy megint beütötték a kocsim jobb első ablakát. Értelmetlen rongálás. Érthetetlen. De ez is része a szolgálatnak, az életnek, az útnak.

Szombaton temetőben jártunk, és emlékeztünk régen célba érkezett szeretteinkre.

Múlt vasárnap délelőtt 9 fehérruhás bemerítésével szolgálhattam az Úrnak Debrecenben. Felemelő élmény volt, áldás Istentől. A népes gyülekezet, a hiteles bizonyságtételek, az örömteli közösség.

Délután már Újpesten a reformációi imahét alkalmát vezethettem, ahogy a PRÚSZ "Rát Mátyás díjának" átadása is sorra került. Nagyszerű előadás (Marosi Nagy Lajos), igehirdetés (Dr. Kádár Zsolt), laudációk (CSoma Áron), díjátadás (Novotny Zoltán). A IV. kerületi protestáns gyülekezetekkel együtt ünnepeltünk.

Hétfőn október 31-én úrvacsorával zárult a reformációi imahét. Én prédikáltam. A téma: Soli Deo Gloria! Bár igazán így érzeném ezt mindig, hogy Egyedül Istené a Dicsőség!

Testvérszeretet, vagy valami más?

A vasárnap délutáni Ige nagyon megkapó volt.

"És odakiáltott Abnér Jóábnak: Hát szüntelenül vágnia kell a kardnak? Nem tudod, hogy keserves vége lesz ennek? Mikor mondod már a hadinépnek, hogy térjen vissza testvérei üldözéséből? Jóáb így felelt: Az élő Istenre mondom, hogy ha te nem szóltál volna, reggel előtt nem hagyta volna abba a nép testvérei üldözését! Jóáb akkor a kürtjébe fújt, és megállt az egész hadinép, nem üldözték tovább Izráelt, és nem folytatták a harcot. ..."(2Sám 2,26-tól)

Milyen sok kapcsolat romlott már meg, mennyi kard szabdalja a testvért, mennyi indulat, féktelen, szilaj düh van "szabadján", mennyi, mennyi...
Hát szüntelenül vágnia kell a kardnak?
Belekiálthatjuk a világba, a társadalomba, a családba, alkalmasint a gyülekezetbe is a kérdést.
Keserves vége lesz ennek.
Abba kellene már hagyni.
Megbékélni, megbocsátani, szeretni.

Joáb válasza Abnér kérdésére megdöbbentő. Mintha azt mondaná, hogy nem is vettem észre, mit csinálok. Hogy gyilkolom a testvéreimet.
Ha nem szóltál volna, észre sem veszem.
A véres ütközetek részévé lettek az életnek.
Pedig...
Keserves vége lesz ennek.

Bárcsak mernénk szólni a harcolóknak: Hát szüntelenül vágnia kell a kardnak?
Bárcsak mernénk beismerni, abbahagyni, nem folytatni tovább...

Máté evangéliuma 6.részében olvassuk az Úrtól tanult imádságot, és annak kiegészítő sorait.
⁹"Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, ¹⁰jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; ¹¹mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma, ¹²és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; ¹³és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen."
¹⁴"Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. ¹⁵Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket."