Isten nélkül - biztonságban?

Isten nélkül - biztonságban?
Egy világhírû, a televízióban nemrégen vetített film megrázó képei indítottak írásra. Régmúlt történetet elevenített fel a rendezõ, csaknem belesodorva a nézõt a többórás esemény szenvedõ alanyai közé.
Advent táján talán még érzékenyebben fogadjuk az efféle üzeneteket.
Készült egy nagyszerű hajó. Óriási mint Nóé bárkája. A bárka, ami özönvízen is átsegítette a maroknyi népet, és állatsereget, mert az Úr parancsára készült, mert az Úr rendelkezett a felépítményrõl, a berendezésrõl, a beköltözõkrõl, még az ajtót is az Úr zárta be, majd nyitotta meg Araráton.
Emez nem számol az Úrral. Titanicnak nevezik a titánok erejére utalva, és biztosak abban, hogy legyõzhetetlen. Nincs elég mentõcsónak, nincsenek vészjelzőõ rakéták, csak kimondhatatlan önbizalom. Sõt ki is mondják önhitten: "Még az Isten se tudja elsüllyeszteni!" A szerintük nem is létezõ, vagy természetté degradált hatalmas Úr!
A filmet nézve a végidõk bibliai üzenetei elevenedtek meg elõttem. A hajón lévõk életveszélybe kerülnek. Léket kapott a Titanic. Ömlik a monumentális hajótestbe a víz - ott lenn. Ott már tudható, hogy vége. A kapitány két órát remél még, de ezt el kell hallgatni. Nehogy pánik törjön ki.
Napjaink is ilyenek. Világunk nagy hajója léket kapott. Ömlik a víz. Tragikus a jelen, kilátástalan a jövõ. A bûn tengere elnyelni kívánja az embereket.
A Titanicon eközben fent még mulatnak, biztonságot tudnak, alszanak, vagy éppen kártyáznak, zenélnek - mint rendes idõkben. Nem tudnak a két óráról, nem a veszélyrõl.
A XX.szd utolsó "napjai" is így telnek. Népünk ma sem tudja, hogy mekkora veszélyben van. Nem hallja a beáradó víz morajlását, nem látja az emelkedõ víz-bûn szintet, nem hiszi, hogy a bûn zsoldja a halál", csak él, és mulat, vagy problémázik, de nem a lényegen.
Vajon miért nem tudja? Pedig vannak prófétáik, vannak só-világosság keresztyének. Van misszióparancsunk, amely arra kötelez, hogy riasszuk embertársainkat, kiáltsuk, hogy süllyed a világ hajója, hogy veszélyben vagyunk.
Döbbenetesek a képek tovább. Nincs mindenkinek hely. Csak a nõk és gyerekek. A férfiak miért nem? Hallom az Igét: "az egyik felvétetik, a másik …- marad". Függetlenül a szelektálás módjától elborzaszt, hogy nincs mindenkinek hely.
Urunk azt mondta: "Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek.". Megnyugtató üzenete az Úr Jézusnak ez a kedves ígéret. "Van hely, van hely: Ó lépj be hát ma még!" énekljük gyakran azzal a hittel, hogy látjuk amint léket kapott "Titanicunk" mellé odaáll a mentõ bárka. Régi hajónk pompás fölszereltsége, kényelme, eleganciája lehengerlõ. Urunk - a bárka kapitánya halkszavú. Nem lármáz, nincs csillogás, pompa, dicsõség. Mégis Övé az élet, Õ az Élet, és aki átmegy Hozzá, az mintegy "átment a halálból az Életbe". A csillogó evilágot - ami süllyed - elhagyva átkerül a bárkába, ami elvisz a ragyogó mennyei birodalomba. Ott lesz majd kényelem, szépség, boldogság, minden.
Hihetetlen, hogy világunk egyszer recsegve, ropogva felbomlik?
Magam elõtt látom most is a szétroppanó óriáshajót. Amint a világ dicsõsége megsemmisül. Eltûnik mindenestõl. Értékek, vágyak, életek vele mennek. Magával ránt a süllyedõ hajó örvénye mindent. Aztán elsimul a tenger.
Méghogy az Isten sem tudja elsüllyeszteni? A tenger is elég volt. Az Isten tengere. A több, mint 4000 méteres tengerfenék sötétje azóta is fogva tartja Titanicot. Csaknem megváltoztathatatlanul.
Ilyent sorsot ígért Urunk a megbánt, megvallott, és elhagyott bûneinknek is. Oda a mélybe veti, hogy ne minket nyeljen el a bûn-tenger. Valld meg ma Neki bûneidet, és boldogan fogod látni, ahogy elveti, megsemmisíti azokat. Megbocsátó szeretetével megtisztítva lépj át a "mentõ bárkába", ahová "Jézus hív Téged a bûn mélyébõl…"
Befejezésül még egy kép. Egyik mentõcsónakban álruhában egy férfi van. Ráadásul még korábbi gonoszságát fokozva fegyvert ránt. Újból csak egy Ige hasít végig rajtam. "Barátom! Mimódon kerültél ide?" Álruhában? Csalással? "Vessétek ki!" És kikerül a mentõcsónakból.
Adventi ünnep közben készülsz-e a világ szétroppanására? Megmenekültél-e az eljövendõ ítélet elõl?
A bárkában ülve mondjuk együtt: "Jézus vezess engemet … örök révbe érkezem!"
1998. december

RETTEGÕ

RETTEGÕ
"Mi lesz velem? Mit tegyek? Halálos beteg vagyok? Elkárhozom!!!? Nem szeret senki sem? Félek, jaj...!"...
... sorolhatnánk - s nem lenne vége szörnyû állapotunk felidézésének. Valóban ilyen lenne az élet? Rettegnünk kellene mindig, mindentõl, mindenkitõl?
Vajon a Biblia milyen tanácsot ad ebben a kérdésben?
1. Isten az embernek adja az állatvilág feletti uralmat, így az állatok része a rettegés: " És féljen és rettegjen tőletek a földnek minden állatja és az égnek minden madara: minden a mi nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott;" (1 Mózes 9:2)
2. Az emberek között is privilegizált helyzetbe hozza a saját népét, a NÉPET, a választottakat. Ha a helyükön vannak, akkor: " Nem állhat meg senki előttetek; azt míveli az Úr, a ti Istenetek, hogy féljenek és rettegjenek titeket az egész föld színén, a melyre rátapostok, a mint megmondotta néktek." (5Mózes 11:25)
3. Egyetlen dolog rettentheti a hívõket, akiknek Jézus Krisztus urukká lett, s ez a BÛN. Ezzel "rettenetes dolog az Élõ Isten kezébe esni!" (Zsid 10,31)

Kell-e, szabad-e tehát rettegnünk?
Testünk biztonsága bármilyen körülmények között élünk is, csekély. A civilizációt nem, vagy alig ismerõk körében a természet erõi, s a vadállatok okoznak "állandó" rettegést. Nincsenek gondosan zárható ajtóik, biztonságos lakásuk, így állandó készenlétben vannak a védekezésre. Nem alhatnak mélyen, nyugodtan,... De vajon mi, akik a modern zárak, a kiváló riasztórendszerek között, vadaktól távol élünk, nyugodtak vagyunk-e? Nincsenek-e meg a saját rettegnivalóink? Áldás-e a vagyonos élet, vagy szörnyû rettegések kútja? Igaz a zsoltáríró szava: "Ha az Úr nem õrzi a várost, hiába minden emberi õrködés!". Kedves olvasóm! A földi értékek vajon áldást jelentenek-e számodra? Tudsz-e örülni lakásodnak, hisz az Úrtól kaptad azt. Boldog vagy-e értékes tárgyaid között, örülsz-e hálaadással autódnak, nyaralódnak, bármi plusznak, amid van? Lehet, hogy az Úr sok dologgal áldott meg, s amit Õ adott, azt félted, amiatt rettegsz? A "van" kitermelte a maga pszichés betegségét is, a ajtózárási-elbizonytalanodást. Hányan rettegnek netán istentiszteleten is amiatt, hogy "nem felejtettem-e el bezárni a lakás, vagy a kocsiajtómat?". Nehogy kiraboljanak! És hull az Igemag, de hová?
Emberkapcsolataink is ugyanúgy telve lehetnek rettegéssel. Mit gondol rólam a másik? Mikor fecsegi ki közös titkunkat (bûnünket), vagy mikor sértõdik meg rám? "Homo homini lupus" ("Ember embernek a farkasa") tartja a régi latin mondás, s milyen igaz: vadak között élünk e földön. Ember ember ellen támad, a családban, a gyülekezetben, munkahelyen, s bárhol, ahol ember embert ér. Ugye, te nem okozol rettegést senkinek sem.
Emberlétünk is okozhat feszültségeket, rettegéseket. Félünk a holnaptól, félünk a betegségektõl, az egzisztenciális bizonytalanságtól, s ki tudja még, hogy mitõl. Miért?
"Ne rettegj, bármi sújt téged,
Isten gondol reád ..."
Esetleg éppen ettõl rettegsz?
Nos, lássuk mikor, miért kell rettegnünk, és milyen szempontból tilos ezt tennünk. Az Úr Jézusról ezt jegyzi fel Márk: "..kezdett rettegni, és gyötrõdni..." (Mk 14,33). Pál elmondja, hogy Korintusban "erõtlenség, félelem, és rettegés között jelent meg" (1Kor 2,3). Vannak tehát körülmények, amelyek okozhatnak ilyent? A teherhordozásnak, a megpróbáltatásoknak ezen a szintjén igen. Azonban mi, mai hívõ emberek kapaszkodjunk bele az Úr ígéretébe: "Mert olyanná leszel, mint a víz mellé ültetett fa ... nem retteg..." (Jer 17,8). Ha az Övé vagy, nincs mitõl félned. Kezében tartja apró életed, és fontos vagy számára. Garanciát vállalt erre a hetven-nyolcvan évedre, és örök életet is ígért. Ha szereted Istent, akkor minden, MINDEN javadat szolgálja. Eszerint semmitõl nem érdemes rettegni, hisz bármilyen úton is, de célbaérkezünk. Mégis a filippibelieket így figyelmezteti a nagy apostol: "...félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti üdvösségteket" (Fil 2,12) Ahogy a menyasszony "retteg"(?) fehér ruhájának esetleges beszennyezõdésétõl, és vigyáz rá nagy figyelemmel, hiszen tisztán akar oltár elé állni jegyesével, úgy kell mindnyájunknak õrizkedni a tisztátalanságtól. Igen, a bûntõl rettegj! Az Ördög hatalmát ne becsüld le, rettegj attól, hogy az övé lehetsz. Kerüld el minél messzebbre. Menekülj az Úrhoz. Õ vár rád, és nyugalmat kínál életed minden idejére.
Szabad-e rettegést okoznunk? Igen. Isten Igéje kifejezetten elõírja. Ahogy azt Mesterünk is tette, elõször az evangéliumot kell hirdetnünk minden népnek, s ha erre nem hallgatnak, Júdás apostol arra bátorít fel levele 23. versében: "Másokat pedig rettentéssel mentsetek meg, kiragadva õket a tûzbõl, és utálva még a ruhát is, amelyet a test beszennyezett!" Megszomorítani, megrettenteni a megtérés érdekében. Soha sem emberi ötletek szerint, hisz úgy értelmetlen feszültségeket okoznánk, hanem az Úr vezetése alapján. Õ ért a sebészkés használatához.
És végül. "Ó bízd magad a kegyelemre, hidd az számodra is elég!" Merülj bele az Úr áldó szeretetébe, fogadd el biztonságát, amelyet neked kínál, és élj Vele nyugodt, boldog életet.
Múlt, Jelen, Jövõ 1996.

ÚT A LÉLEK ÖRÖMÉHEZ

Nem csupán jelen korunk különös velejárója a szomorúság, a kesergés, hiszen az emberlét állandó harcok, csalódások, törések színtere. Ebben mindig voltak/vannak győztesek, akik most éppen boldogok, és vannak (most) szomorú vesztesek. Az események továbbhaladása gyakran okoz szerepcseréket, s a mai győztesek holnap talán vesztesként keseregnek, és viszont: a mai szomorú vesztesek holnapra boldog győztessé lehetnek, és mindez megszámlhatatlanszor ismétlődhet.
Milyen rettenetes állapot ez! - az ideiglenes boldogság, aminek bármikor vége lehet, és az elkeserítő szomorúság, aminek megtalán soha nem lesz vége. Ez lenne az élet? Ilyennek kellene lennie?
Mondjuk ki bátran, hogy az Isten nélkül élők számára igen, és Ö nélküle ez soha nem lesz jobb. Marad a borzasztó keserűség, a bizonytalan jövő. Az ÁTOK alatt élôk ezt kell, hogy szenvedjék. A BŰN mindig következményekkel jár. Ez a kezdeti, még visszafordítható hatása a bűnnek, majd a végső ÍTÉLET után mindez megváltoztathatatlanul rögzül.
Ennek feloldására egyetlen út található a világmindenség számtalan útja között: "Az Úr megváltottai megtérnek, és ujjongás között Sionba jönnek; és ÖRÖK ÖRÖM fejükön, vigasságot és örömöt találnak: és eltűnik minden fájdalom és sóhaj."
MEGTÉRÉS! Ez a kulcs a boldogsághoz, az örömteli élethez! Jézus mondja: "Én vagyok az út az Atyához!" (Jn 14:6), vagyis az egyetlen összekötő kapocs, Aki által szabad menetelünk van naponként Mennyei Atyánkhoz. Ennek az útnak van egy nagyon szigorú kezdete is. "Szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz." (Mt 7:14), de az Úr Jézus bíztatóan azt is elmondja, hogy :"Én vagyok az AJTÓ..." (Jn 10:6), Aki megindul, és segít erőtlenségeinken.
Mindenkinek el kell dönteni, hogy akar-e boldog lenni, örülni? Ha úgy döntesz, hogy igen, akkor "Lépj a megnyílt üdvajtón át! Mikor teszed? Ó mért ma nem?" (HH 485.) Ez az út a Szentlélek ÖRÖMÉHEZ, ez az ÖRÖK ÖRÖM kizárólagos útja. Hiszed-e, hogy Drága Urunk meg tud ajándékozni ezzel?
Mi ez az ÖRÖM? A Gondviselő Atya megnyugtató jelenlétéből, szeretetéből fakadó békesség, ami átragyogja életünket. A hit, amely nem kérdez aggodalmaskodva a holnapról, hanem boldogan él a mában. A gyermek boldog derűje, amelyen átragyog a napsugár.
Az ÖRÖM egyedül, -a múlt terheit, bűneit cipelve elérhetetlen. Csak, ha KEGYELEMben részesül a bûnös, úgy juthat ÖRÖMre, ami nem saját produktuma, hanem ajándékba kapta. Benne terem, de a Lélek termi, akit befogadott. Csodálatosan fogalmazza a zsoltáros a mindvégig érvényes igazságot:" ...teljes öröm van Tenálad; a Te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké." (Zsolt 16:11.) Ha ugyanis Ö ott van az életedben, akkor hatásai egyre erősebben érezhetőek. Leleplezi rejtegetett bűneidet, azután megbocsátja azokat, ha rendezed Vele. Kapcsolataidat Ö fogja irányítani, és áldani, így mindenkivel rendezetten élhetsz. A földi, anyagi dolgokhoz való viszonyulásaidat is Ö határozza meg, így tesz alkalmassá az ÖRÖM elfogadására. " Mert az Isten Országa nem evés és ivás, hanem igazság, békesség és a Szent Lélek által való öröm." (Róm 14.17.)
Akkor tudsz maradéktalanul örülni, ha mindent elengedtél, ami a földhöz köt, s Ö lett a lényeggé számodra. "Elveszthetek mindent sorba , ha Te megmaradsz nekem." Ajándékozza meg földi életedet azzal a Mennyei Örömmel, amelybe mindnyájan készülünk, s ha Ö tölt meg vele, akkor képessé tesz arra is, hogy továbbadj belőle. Erre rendelt, ezért derített örömre, hogy áldott melegének, fényének hordozójaként éljünk. Nem csak Pünkösdkor, hanem mindig.
1994. április

Van erőnk mindenre?

Van erőnk mindenre?

"Mindenre van erőm a Krisztusban,
aki megerősít engem..." (Fil 4:13.)

A fenti kérdést sokan közömbösen olvassák, hitetlenkedve abban, hogy valamikor is igennel válaszolhatnának rá. Sokan alázatos hálaérzéssel mondják Pál apostollal együtt, hogy "...igen, van, ... a Krisztusban...!".
Vajon, kedves olvasó - te hogy állsz ezzel a kérdéssel? Életed harcai, terhei között mit mondhatsz el magadról?
Álljon elõttünk most Pál igei üzenete: "pa/nta i)sxu/w", vagyis mindenre (értsd ezalatt valóban a MINDENT - a testi és lelki létünket érõ összes hatást) erős vagyok, mindenre képes vagyok...
E kijelentést eddig bárki elmondja, hívõk-hitetlenek egyaránt. Sokan oly mértékû önbizalommal élnek, hogy saját erejükre, megalapozott egzisztenciájukra, felelõtlenségükre építve úgy vélik, hogy nem érheti õket semmi, mert mindent képesek megoldani (pénzükkel. kapcsolataikkal, erejükkel, vagy ravaszságukkal). Való igaz, hogy sok dolgon átsegíthetnek e lehetõségek, azonban nem MINDENen. Lehetsz hívõ, vagy hit nélkül élõ, ha ilyen bizodalmad van, ez eleve vesztésre van ítélve. Bármikor elvesztheted a pénzed, vagyonod egészét, kapcsolataid egyik napról a másikra megszűnhetnek, erőd-egészséged a másodperc töredéke alatt semmivé lehet, és bénán, kisemmizetten, barátok nélkül vajon mire lenne erőd? Semmire sem.
...mindenre erős/képes vagyok ABBAN AKI megerősít engem - írja az apostol, és e mondatban az önbizalom legkisebb üzenete sem található. Az üldöztetéseket, megpróbáltatásokat ismerõ, ezeket naponként hordozó, és ezekben győzedelmeskedő ember boldog bizonyságtétele, az önmagán való önzetlen túlmutatás. "ABBAN, AKI ERŐSSÉ TESZ" - a Krisztusban. Milyen fenséges hit ez, amely nem a benne megnyilvánuló erőket mutogatva emelkedik az emberek szemében, hanem Bemerítõ Jánosként éli: "Neki növekednie kell, nekem pedig alább szállnom!"(Jn 3:30).
Néhány pontban foglalkozzunk most azzal, hogy mi mindenben is van szükségünk Isten megerõsítõ kegyelmére, hogy el tudjuk mondani:
- Van erõm szakítani eddigi bûnös életvitelemmel. Amire nem voltam képes az Úr Jézus nélkül, azt vele képes vagyok megtenni. Szenvedélyeimtől megszabadít, megkötözöttségeimet feloldja, rossz szokásaim, erkölcstelen társaságom, kicsapongó életem undorral tölt el, és ÁLTALA megújul minden. Ki tudná ezt e csodálatos erő nélkül véghezvinni.
- Van erõm arra, hogy hûséges maradjak Szabadítómhoz. Kísértések tüzében élve is Övé maradok. Nem azért, mert olyan könnyû, vagy saját erõm oly nagy, hanem, mert õ termi bennem a hûség gyümölcsét, általa maradhatok az Õ biztonságában.
- Van erõm szeretni ellenségeimet. Azt, amit korábban elképzelni sem tudtam, vagy ha Bibliát ismerve saját akarásommal próbáltam is, és nem ment, most kegyelembõl képes vagyok rá.
- Van erõm szeretni az erõtleneket, gyengéket, bûnösöket. Korunkban is a bátraké, az erõszakosoké az elõrehaladás, a szánnivalókra, a tisztátalanokra, megvetnivalókra "senki sem ügyel". Ugye te már igen.
- Van erõm szolgálni Megváltómat! Tõle kaptam életet, erõt, egészséget, bûnbocsánatot, s ezt ha egész életem odaáldozom, sem tudom meghálálni. Hogyne próbálnék mindent megtenni hálából. S még ezt sem a saját erõmbõl, mert abból csak önzésre futja, magamnak gyûjteni, tartalékolni, és Õ ebben nem gyönyörködik, hanem az Õ segítségével. Hála Néki, hogy még ebben is segít!
- Van erõm krisztusi igába hajtani a fejem. A világ sajnál a hittel járó lemondásokért. Szánnivalónak látják a keresztyén életet, nekem pedig boldogan van erõm ebben élni, és csak azt látom, hogy hálámat így kifejezhetem Uram elõtt. Elõttem ment a kereszthordozásban, miért keresnék én könnyebb utat. Ha Õ ezen kellett, hogy végigmenjen, számomra is ez ad üdvösséget.
- Van erõm arra, hogy terhet hordozzak. Minden gondomat Õreá vethetem, hiszen segítségét ígérte. Bármi is legyen életemben: betegség, szegénység, szeretetlen családtagok, rossz szomszédok, munkanélküliség, vagy rossz munkahely, s úgy látom, hogy össze kell roskadnom, Krisztus megerõsít, és ezáltal van erõm erre is.
- Van erõm MINDENRE! Bármi is következzen. Ha visszaemlékezünk a megtett útra, úgy azt látjuk, hogy Istenünk csodálatosan sietett a segítségünkre mindig, amikor szükségünk volt rá. Nem ismerjük a jövõt. Lehet, hogy nagyon nehéz idõk következnek mindnyájunk, vagy némelyek életében. Üldöztetések, meghurcoltatások, mártírhalál - ki tudja mi jön? Vagy béke, és erkölcstelen, istentelen gazdagság, amely erősebb csábítás, mint a mártírhaláltól való félelem. MINDENRE!!! Jöjjön mindaz, amit Isten megenged, és nem félek, mert "...ha Isten velünk, akkor ki lehet ellenünk?" (Róm 8:31)
- Van erőm rábízni a jövőmet Jézusra! Õ mondta: "Ne aggódjatok a holnapotok felõl...!" Ha ezt kérte, segít megvalósítanom is. Nem kell pogány módra rettegnem, hanem a bele vetett bizodalomban élhetek boldogan, megelégedetten.
Tudjuk elmondani mindnyájan a mottó-igét: "Mindenre van erõm a Krisztusban, aki engem megerősít!"!
1995. október

Sárospatak és környéke

Itt vagyunk e gyönyörű városban.

Sárospatakon.

Elkezdek blogot írni. Nem a nagy nyilvánosságnak, csak magamnak, s ismerőseimnek.
Alkalomszerűen.

http://picasaweb.google.hu/mekornel

Augusztus 20-án érkeztünk, hogy egy kicsit gyönyörködjünk a Zempléni-hegység csodálatos tájaiban.

A környék tele van történelmi emlékkel. Milyen különös látni a pataki várban a régi építők keze munkáját, érezni a régmúlt harcok ágyújának lőporfüstjét, és közben messzire ellátni - a teremtett világ csodáira.

A Bodrog végigsimítja a város oldalát, s eközben otthont nyújt millió, és milliárd szúnyog számára. Gyönyörű, de szinte elviselhetetlen a vízpart közelében lenni.

Károlyfalva is útbaesett, amikor szerettük volna megnézni a Megyer-hegyen látható tengerszemet, de az útviszonyok, és a szúnyoginvázió megakadályozott benne.

Eljutottunk Hollóházára, ahol megnéztük a porcelángyárat, a múzeumot, a különleges templomra is ránéztünk, és a település végén egy pihenőnél gyönyörködtünk a táj szépségében.

Füzér következett. A vár, és fentről a kilátás álomszép volt. Milyen különös elszántság kellett a régieknek, no meg némi kényszer, hogy ezeket a távolbanéző várakat megépítsék.

Sátoraljaújhelyre is eljutottunk néhányszor. Átutazóban, uticélként megfordultunk a gondozott, szép megjelenésű városban.

Mikóházán egy kiadós ebédet fogyasztottunk el.

Göncön a Károli Gáspár utcában a templom és múzeum tárult elénk.

Vizsolyban az ősi Biblia hirdette, hogy a régmúlt időkben, 1590-ben is fontos volt Isten Igéje.

Boldogkőváralja azt üzente, hogy érdemes keresni, várni a boldogságot - akár egy kővár alatt is. Megtalálható.

Erdőbénye felé vissza Sárospatakra ámulat volt az osztályrészünk. Nagyon, nagyon szép.

Hála érte Istennek, hogy alkotásai olyan nagyszerűek.

Bárcsak mi emberek is ilyenek lehetnénk!