Testvérszeretet, vagy valami más?

A vasárnap délutáni Ige nagyon megkapó volt.

"És odakiáltott Abnér Jóábnak: Hát szüntelenül vágnia kell a kardnak? Nem tudod, hogy keserves vége lesz ennek? Mikor mondod már a hadinépnek, hogy térjen vissza testvérei üldözéséből? Jóáb így felelt: Az élő Istenre mondom, hogy ha te nem szóltál volna, reggel előtt nem hagyta volna abba a nép testvérei üldözését! Jóáb akkor a kürtjébe fújt, és megállt az egész hadinép, nem üldözték tovább Izráelt, és nem folytatták a harcot. ..."(2Sám 2,26-tól)

Milyen sok kapcsolat romlott már meg, mennyi kard szabdalja a testvért, mennyi indulat, féktelen, szilaj düh van "szabadján", mennyi, mennyi...
Hát szüntelenül vágnia kell a kardnak?
Belekiálthatjuk a világba, a társadalomba, a családba, alkalmasint a gyülekezetbe is a kérdést.
Keserves vége lesz ennek.
Abba kellene már hagyni.
Megbékélni, megbocsátani, szeretni.

Joáb válasza Abnér kérdésére megdöbbentő. Mintha azt mondaná, hogy nem is vettem észre, mit csinálok. Hogy gyilkolom a testvéreimet.
Ha nem szóltál volna, észre sem veszem.
A véres ütközetek részévé lettek az életnek.
Pedig...
Keserves vége lesz ennek.

Bárcsak mernénk szólni a harcolóknak: Hát szüntelenül vágnia kell a kardnak?
Bárcsak mernénk beismerni, abbahagyni, nem folytatni tovább...

Máté evangéliuma 6.részében olvassuk az Úrtól tanult imádságot, és annak kiegészítő sorait.
⁹"Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, ¹⁰jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; ¹¹mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma, ¹²és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; ¹³és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen."
¹⁴"Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. ¹⁵Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket."

Rohanó idő...

...avagy pára-lét.

Mi minden fér bele néhány évbe, évtizedbe. Felfoghatatlan gazdagság.
Születtünk, vagyunk és majd továbbállunk.
A születés, és a halál között van az élet földi része.
Sok kisgyermeket láttam, fogtam a kezemben mostanában - fantasztikus csoda. Isten különös ajándéka az élet, az újabb generációk megjelenése, felnövekedése"hatalomátvétele".
Idősekkel találkozva, beszélgetve az út másik vége látszik már.
Milyen fontos is ez a mulandó, ez a siralomvölgy, a pára lét.

A minap ködös ausztriai fényképeim kerültek elő. És megdöbbentett.
Hiszen a pára is szép! (Itt megnézhető.)
Bár eltakar valamit a háttérből, bár mulandó, mégis "meggyönyörködnivaló"!
A siralomvölgy máris megszépül, hiszen Urunk gazdagsága betölti annak minden hiányát.
A földi lét élettér, kibontakozó hegycsúcs, boldog magaslatok bejárása, körültekintés,
áldás, öröm.
Istenem!
Bár csak így látnék minden napot, minden eseményt, mindent.
Bár csak igazán tudnám értékelni a múltat, a jelent, és az eljövendőt!