A minap kimentem az udvarra, és sétáltam a diófa alatt. Suhanó sötét falevelek szálltak a levegőben, keresve a föld nyugalmát. Befejezték küldetésüket.
Eközben lábam alatt, lépteim nyomán halk roppanások zaja jelzi, elszáradtak már a levelek.
Az ősz hangulata csodálatos ...
...
lenne,
...
de ma május 15-e van.
A fagy vitte el óriási diófánk csaknem összes levelét, és egyben az idei teljes termést is. Vitte még a fagy az akácok fiatal hajtásait (azok is fáradtan, lekonyulva szomorkodnak), vitte a szőlő zsenge hajtásait, a meggyet, a cseresznyét, a ribizlit...
Micsoda pusztítás?
A lombhullás ősszel gyönyörködtet, most sokkal jobban elgondolkoztat, megállít.
Nem csak ősszel múlhat el az élet, hanem most is.
De a fagy után új élet kezdődik.
Hátha terem majd jövőre...
És akkor új reménnyel készülünk a gyümölcsszedésre.
Tompaság
9 éve
