2009. március 21., szombat

A szólista

Idén is bejelentkezett!!!!
Újra káprázatos élményben volt részem hajnalban.
Már megint egy szólista.
A tél csöndje után a hajnali, tavaszi madárdal örvendeztetett meg.
5 óra körül ablaknyitás után kinéztem, hogy az autó a parkolóban a helyén áll-e, épségben van-e, és közben beragyogta az újpesti hajnali csöndet egy kedves hang: felcsendült az ének.
Acapella.
Egy szólista, egyszál egyedül.
Felderült a szívem.
A magányos madár nem szomorkodik.
Hosszú volt a tél, és hideg.
De bele van írva a génjeibe, hogy magasztalja Istent.
Énekelni tud, hát azzal teszi.
Kiáltja, énekli, az egész világgal szeretné tudatni, hogy jó az ÚR, hogy érdemes élni, hogy szép nap kezdődik, hogy... ki tudja mit is még.

Köszönöm a hajnali boldogságot.
Beragyogta a szívemet is fénnyel, derűvel!

2009. március 20., péntek

A tavasz hirnökei...

Káprázatos a tavasz, a világ ébredése.
A napokban néhány crocus nagyon nagy gyönyörűséget szerzett nekem. Ahogy a "semmiből" előbújt, csodálatos színével, virágkelyhével.
Messziről kiáltotta: Élek, figyelj ide!
Leguggoltam mellé. Vagy két éve már, hogy egy üzletben kicsiny cserépben észrevettem néhányat belőle. Megvettem. Ajándékba. Egy jó ideig bent gyönyörködtetett. Most megelevenedett újra.
Lefényképeztem, és a monitoron, kinagyítva elemezgettem, micsoda finom szirmok, bibe, porzók, színek, tisztaság, érintetlenség.
És a kis virág elkezdett beszélgetni velem. Azóta is mondja. Ha elmegyek mellette a járdán, és rásandítok, hát kihúzza magát, és köszön. Itt vagyok, élek!
Tanulgatom, hogy a tél után mindig jön a kikelet. Az első virágokra, növényekre, a rügyfakadásra rácsodálkozom, aztán olyan megszokott lesz minden.
Pedig minden virág, fű, fa, patak, tenger, felhő a Teremtőről, az Életről, Jézus Krisztusról beszél.
Uram!
Nyisd rá minden nap szememet csodáidra!
HA látom, hadd gyönyörködjem alkotásaid szépségében, illatában!